„Nem tudhatom, hogy e tájék másnak mit jelent …”
Tovább már nem lehet hallgatni!
Meg kell szólalni, mert úgy tűnik az egymásnak feszülő érzelmek viharában elvész az értelem, elvész az érték, a tisztesség, a jog, elvész az emberiesség. Elvész a szeretet, elvész az ígéret, elvész a kultúra, elvész a tudás, a haza, elvész őseink tisztelete, elvész minden amiben hinni lehet.
Pedig ez nem így van. Ennek nem szabad így lennie!
Mindenünk megvan, csak egy szűk csoport olyan befolyással rendelkezik mindennapjaink fölött, hogy a keveset gondolkodók nem tudják elképzelni sem, mennyire nem önmaguk már ők, mennyire átvették e torz és romboló eszmerendeszer és stratégia minden elemét. Átvették, és bőszen fújják most már ők is, mint ahogy bértollnokok és bérszócsövek szokták.
Ti, akik meghajoltatok-e borzalmas hatalom előtt, ti, tudjátok-e, hogy mivé váltatok, mivé lesztek?
Tudjátok-e, hogy majdan lábtörlőnek sem lesztek jók uraitok szemében. De akkor már késő lesz keseregni, hogy nem gondoltuk volna, nem ezt mondták, nem lehetett előre látni, stb, hallhatjuk naponta a megfogalmazott ostobaságokat emberek szájából. Nem lehet arra hivatkozni, hogy más sem látta előre, meg, hogy annyian nem lehetnek hülyék. Nem, erre már nem lehet majd hivatkozni. Majd belenéztek gyermekeitek szemébe, és idézitek a „ma élő legnagyobb klasszikust”: „Elkúrtuk!” Szégyen, hogy ezt kellett idéznem, mert az illető azt sem érdemli meg, hogy ismerjük, hogy egyáltalán említsük, szégyen minden amit tesz hazánk ellen, a magyar emberek ellen.
Már ott tartunk, hogy aki a magyarsággal, népünk kultúrájával, igaz történelmével foglalkozik, netán hagyományait ápolni is szeretné, azt kipellengérezik, megbélyegzik, egzisztenciálisan lehetetlenné teszik. Ők, akik ezt teszik nem magyarok, de azt sem tudjuk róluk, hogy igazán kicsodák. Magyarnak hazudják magukat azok, akik a legkevésbé sem azok, mert sem életvitelük, sem gondolkodásuk, sem érzelmeik nem erről árulkodnak.
Meg szoktam kérdezni ezeket az álmagyarokat: Mondd nem dobban meg a kicsi szíved akkor amikor az ősiségünk, kúltúra teremtő kezdeteink, ősi nyelvünk kerül egyre ismertebbé most már tudományos körökben is? Válasz általában nincs, vagy azt kezdik hangsúlyozni, hogy ezek teóriák, sohasem voltunk kultúra teremtők, meg a finnugor nyelvi eredet tarthatatlan tanait idézgetik hasonló antimagyarsággal megáldott barátaiktól.
Ők igazi ellendrukkerek.
Soha ne higgyétek el egyetlen szavukat sem, mert rosszat akarnak, rosszat tesznek!
Mint, ahogy rosszat tesznek azzal is, hogy állandóan a demokráciára, meg a kissebségek jogaira hivatkozással lehetetlenné teszik nemzeti érzelmeink, és jogos nemzeti önvédelmünk feltámasztását, kialakulását. Számukra nincs rosszabb, mint egy összetartó magyarság. Tudják, jobban mint mi, hogy a magyarság gyökerei mindenhol megvannak a világon, kúltúrában, zenében, nyelvben, még vallásban is, és ha egyszer a világ rádöbben erre, akkor már nem lesz visszaút, a világ fellázad hazudozói, és nyomorba döntői ellen. Ők nagyon tudják, hogy a történelem során mennyit és mikor hazudtak a népek szemébe, és hogyan fordították őket álnok módon szembe egymással. Tudják azt is, hogy hogyan lehetett ebből hasznot húzni saját maguk részére. Most amikor már szinte az egész világ az ölükbe hullott, most már elveszítették a mértéket. Már semmi sem elég, már minden kell.
Van egy valami, amit nem tudunk, és nem is akarhatunk átadni. Ez a magyar szellem. Persze ez az a fogalom, amit kéjes kacagással azonnal lesöpörnek, szétcincálnak, megszégyenítenek. A magyar szellem. Úgy is fogalmazhatnám, hogy a magyar szellemiség. Van ilyen tisztelt olvasó, még ha mostanság úgy is látszik mint ha kiveszőben lenne. Pedig van ilyen, és genetikailag kódoltan is van ilyen. Ha a világnak szüksége van valamire, akkor az a magyar szellem.
A világ népeinek szüksége lenne valami önzetlen, és őket egybeforrasztó szellemiségre, amit úgy hívnak, hogy magyar szellem. Valamikor létezett, csak egy kapzsiságtól elvakult nemzetség mindent megtett, hogy írmagjában kiirtsa azt. Nem átallottak ölni, égetni, pusztítani, csak, hogy az utólsó betűig, az utólsó tárgyig megsemmisítsék.
Elszámították magukat. Fennmaradt a kő, az írott és formázott kő, az égetett agyag, az arany, és fönnmaradt a genetikai kód. Fennmaradtak az ősi kódok, agyagba, kőbe vésve, és fennmaradt a genetikai kód is bennünk.
Elszámították magukat, mert jött az Internet, és jött vele az információk szabad áramlása, a hétköznapi emberek érdeklődése szabad utat kapott, és kaptak hozzá cenzúrázatlan forrásokat is. Remélem, hogy most már késő az a lázas kapkodás, aminek során megpróbálják ellehetetleníteni ezt is, ezzel gátatvetni az emberiség ébredésének. Remélem, hogy nem lehet a gondolkodó és cselekvő embert visszaszorítani az engedelmes háziállat szintjére. Remélem, hogy nem hagyjuk, hogy a tudás rablói elnyomhatják az éppen feltámadó érdeklődést. Nem hagyhatjuk, hogy a világot ellenünk hangolják azzal, hogy mi, mármint az egész magyar nép fasiszta lelkületűek vagyunk. Mi nem vagyunk azok. Ha valaki nem az, mi nem vagyunk azok. Akkor, amikor arról beszélnek kérdéseink nyomán, „hogy hát a magyar az egy befogadó nemzet”, „azért ilyen sokszínű”, „toleránsnak kell lenni mindenkivel szemben”, akkor talán nem rólunk van szó? Mi megmutattuk a történelem során azt amit mások nem tudtak, hogy mi toleránsak voltunk. Ma is toleránsak vagyunk. De a magyar szellemet nem adjuk!
Miért is van a világnak erre szüksége?
Mert nem leigázni kell a világot, nem hatalmunk alá hajtani, hanem felemelni, kibékíteni, vezetni arra az útra amelynek legvégén megmenthetjük földünket a pusztulástól. A világ jelenlegi urai eszement tébolyukban erre képtelenek.
Nem nekünk magyaroknak kell ezt a hihetetlenül nehéz harcot megvívnunk a nem ismerhető ellenséggel szemben, hanem a világ népeinek összefogva. Mi, arra vagyunk rendelve, hogy elkezdjük. Talán bennünket súlyt legjobban majd minden ami itt történni fog, de nem hagyhatjuk magunkat. Nem állhatunk széttárt karokkal akkor amikor felismerve a pusztító veszélyt van még cselekvési terünk.
A magyar szellem embereinek össze kell fognia, a magyar érzelmű embereknek kezet kell nyújtani egymásnak, és kart karba öltve nem szabad magunkat hagyni! Nem szabad hagyni magunkat megfélemlíteni, és nem szabad magunkat hagyni lefasisztázni!
Aki fasiztáz bennünket, az majdnem biztos, hogy fasisztább a fasisztánál.
A magyar nép arra született, hogy tanítson, hogy például álljon, és hogy megőrizzen mindent abból amit valaha mindenkinél jobban tudott. Úgy látszik, hogy a történelemben volt egy idő amikor ezt el lehetett nyomni, és mindent elfeledett a világ, mert a hazugságot valamiért könnyebb volt elhinni. Az ősi kultúra, az ősi tudomány, az ősi vallás, és az ősi nyelv egy, egy egész, egy megbonthatatlan szerves egység. Ebből a szerves egységből minden logikusan levezethető és megérthető. Igaz történelmünk ősi kultúránk tanulmányozása érdekesebb mint a legjobb bűnügyi regény, ezért a leghasznosabb időtöltések egyike. Fontos tehát ennek tanulmányozása, és aki ezt megteszi, annak egy olyan világkép tárul fel szemei előtt, ami magabiztosságot, tiszta rendszert, érthetőséget ad. Kitisztulnak a történelem zavaros időszakai, érthetővé válnak az egyébként megmagyarázhatatlannak tűnő folyamatok.
Tehát munkára fel! Tájékozódni, tudni, és erőteljesen képviselni kell mindent ami a magyar szellemmel összefügg.
Fehér Sólyom István
2007-08-30
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Üdvözlöm!Jónapot kívánok!Teljes mértékben eggyet értek önnel, habár 23 éves vagyok.De 14 éves korom óta dolgozom és sok mindent, láttam, halottam,tapasztaltam már.Kialakult bennem egy saját hitrendszer ami sokszor erőt adott már.1. Tiszetelet 2. Szeretet 3. Becsület 4. Igazság
Azonban ebbe a hitbe való teljes odaadásom sokszor megingott.De...
Különböző képpen megerősítő történések, álmok mutatják hogy ne adjam fel, és ez arra is késztet hogy másokon is segítsek.Valóban irányitják az embereket és sajnos az emberek töbsége nem rendelkezik úgy mond "öntudattal".
Nagyon rossznak találom ezt a rendszert!!!Folyamatosan keresem a kiutat, a változáshoz segítő utat.Mert már ha csak a gyermekemre gondolok,ami még nincs, de neki szeretnék egy olyan jövőt biztosítani ami az én alapkőveimre hitemre épül.Vagy legalább is álljon közel hozzá.Elhatalmasodott az anyagiaskodás,és az önös érdekek.
Nem tudom hogy a tudatommal hozom elő a történésket( kérdéseimre a válaszokat),vagy más okból történik..De van a csuklomon is egy jel, amit válszként kértem egy kérdésemre(magammal kapcsolatban), és húsvét napján keletkezett, nem szándékosan!!!
A másik úgy mond legnagyobb válasz adása a mindenhatónak (most is kiráz a hideg) Egy meteor volt, úgy ahogy kértem a kisországunkat megvilágva éjszaka.2012-ről kérdeztem. A válasza ezzel "pozítívabb" volt mint a másik válasznál.
Elnézést kérek ha ezzel untatnám vagy nem hinne nekem.Szinte senki nem hiszi el.De mondjuk szinte nem tud ezekről senki.Pont ezen okból.
Az emberiség vizsgázott és elbukott.Pedig annyi csodás dolog van a földön és a világban.Nem értem hogy nem képesek változni a jó irányba.
Jézus csodás tettei nem voltak elegendők hogy az emberek megtanulják,
hát most majd megfogják!
Isten Óvja kicsiny országunk.De mi sem ússzuk meg könnyen,mert a hitünktől való eltérés már nem mutatott pozitív tendenciát.kifejezetten az elmult 10-20 évben.
Szép napot!
www.nightmirror.ewk.hu