Tomory Zsuzsa

A MAGYARSÁG SORSA

Népünk ősidőktől kezdve hitt Isten igazságában, s a jót jóval viszonozó emberi magatartásban. Ez volt örököletes egységeibe építve a teremtés hajnalától kezdve. Ezt a hitet, ezt a kincset hordozza önmagában napjainkig is népünk, ezt adja át utolsó lehelletével utódjainak, hogy legyen a jóságnak hangadója, képviselője ebben a megveszett, veszni készülő világban.

Kolozsvári Grandpierre Endre említette egy írásában, hogy mint félelmes fekete lepel borul hazánk fölé a világ pusztító szándéka, s ugyanazon erők játszották ugyanazt a szerepet ezredéveken át: a magyarok pusztítását. Kétségbeesve kerestük ennek okát, önvádolón, önmagunk felelősségre vonásával: „Turáni átok...” volt a leggyakoribb magyarázat egy időben. „Idegen jöttmentek vagyunk, barbárok egy művelt Nyugat kebelében, nem csoda, ha nem fogadnak be minket” hangzott az ítélet másutt, s máig.  

Tárgyilagosan nézve nemzeti összeomlások idején egyé forrott magyarságban turáni átoknak nyoma sem volt, ennek napjaink eseménye, 1956 a legragyogóbb tanúja. S hogy barbárokként érkeztünk volna? Csekély körültekintéssel is láthatjuk, hogy az utolsó ezer évben bekövetkezett nemzeti összeomlásunk az önző, működésképtelen nyugateurópai társadalmi rendszer átvételének következménye.

Európa műveltségi szintjét vizsgálva: minden magyar írástudó volt, amíg rá nem kényszerítették a pogány latin írást, mely őseink rovásírásának hiányosan átvett változata, mely semmi képpen nem tudta hiányos volta miatt nyelvünk szükségleteit szolgálni. Nyugaton a IX. században rovásunk még „rébusznak” számított a nyugaton, a királyok sem tudtak írni ebben az időben, s később is még sokáig. Példa erre a hazánkban nevelkedett Erzsébet skót királynő esete, kit írástudatlan királyi férje oly nagyon tisztelt, hogy az olvasni való könyvet sajátkezüleg vitte mindig felesége után.

Tőlünk tanultak meg földet művelni, főzni, öltözködni, fürdeni: Szent Erzsébet Tűringiai rokonai nem ismerték a fürdőkádat, s az angol társadalom évente egyszer fürdött: innen a júniusi esküvők szokása. A székelyek ősei már tornácos házakban laktak[1], mikor a mai nyugati népek még nem érkeztek Európába.

 Boszorkányokat égettek – itt Amerikában még a XVII. században is, mikor Könyves Kálmán (1095-1116) királyunk már a XI. század fordulóján törvénybe foglalta, hogy boszorkányok nincsenek, s ilyen okon senkit sem háborgattak.

A franciák Szent Bertalan éji szörnyű mészárlását állítják a szabadság eszméjének példájaként, mikor az ősmagyar társadalom teljes egyenlőségnek örvendett ezredeken át, a „Minden székely nemes” törvénycikkbe foglaltak őshagyományai mintájára. 

Teljes vallásszabadság uralkodott, a Tordai Országgyűlés 1557-ben a vallásszabadság elvét hivatalosan is megfogalmazta, de gyakorlati szinten ősidők ilyen hagyományait követték. 1568-ban törvénybe is iktatták, ezzel megelőzve minden nyugati társadalmat.[2]

Ezer éves gondolkodás után talán felfedezzük, miért nem tudtak megtűrni bennünket az u.n. európai népek, de még egyházuk sem: Nem mi magyarok, de ők az európaidegenek! A magyarság őseurópai nép, ősi műveltségével segítette a bejövőket, kik később Nyugateurópában telepedtek le. S ezt a tudatot, történelmünk halovány emlékét is ki kellett irtani a magyarságból. Hogy miért gyűlölnek bennünket? – Mindig az gyűlöl, akinek a legtöbb veszteni valója van.

Addig, amíg őstársadalmunk nem vetélkedésre épült, hanem a jó diadalát egyengette a kezdet kezdetétől, a nyugati társadalmak éltető eleme az önzés és vetélkedés. Ennek ékes példája, hogy világpusztító fegyverek gyártásában is az elsőséget keresik nem a világ békés jövőjét. Ősmúlttal, s a vele járó gazdagabb műveltségi értékekkel nem tudnak versenyre szállni, ezek átvételének beismerése szemükben gyengeség, így legegyszerűbb megszabadulni azon társadalom embereitől, akik ezt képviselik: a magyarságtól.

Minderre leggyönyörűbb példa IV. Béla királyunk levelezése: mongol-dúlás[3] előestéjén irt levelében elmondja, hogy Isten kegyelméből mindenünk megvan, másét soha nem kívántuk. Ugyanakkor a művelt nyugat egymással versenyezve hajtotta szolgaságba a nálánál gyengébb, jóhiszeműbb népeket: az angolok Indiát, Délafrikát, Írország egy darabját, mely napjainkban érlelte keserű gyümölcsét, Kanadát, Ausztráliát is befolyásuk alatt szeretnék tartani, a németek nyugat és kelet Afrikát, a franciák Afrika nagy részét, még a kicsi hollandok is gyarmatosítottak, sőt a Habsburgok is nagy fába vágták fejszéjüket akkor, amikor Mexico felé kacsintgattak. A legnagyobb csúfolódás az Egyesült Nemzetek megalkotásánál az volt, hogy a történelmileg hadakozó népeket emelték a „béke őreiként” vezető szerepre, s a nem gyarmatosító népeket mellőzték e téren. Még a milliókat kiirtó szovjetek is alkalmasnak látszottak e szerepre rövid gondolkodás után.

Az indiánok kiirtásánál elkövetett rémtettek egyik képviselőjének szavaiból – itt Cotton Mather[4]-re gondolok – közvetetten azt is megtudjuk, hogy a nyugat hogyan gondolkodik népünkről. E nemes boszorkány és indián üldöző hittérítő kijelentette, hogy az indiánok pusztítása, emberszámba nem vevése megengedett, mivel azok szittyák. Ha egy egyszerű hittérítő előtt tisztán kirajzolódott a pusztítandó népek képe, akkor a népünket pusztító indulat nemcsak a kárpátmedencei gyönyörű hon megszerzésére irányult, de népünk, rokonnépeink jót képviselő lelkülete ellen, s ez alól a szittyák sem kivételek.

Kinek mi veszíteni valója volt?

A nyugati társadalmak elsőbbsége volt veszélyben, s ezt a hibát minden körülmények között ki kellett küszöbölniük. Amit nem vettek figyelembe az az, hogy az elsőbbséget nem anyagi javak tömege, hanem ezek bölcs, az emberiséget szolgáló használata biztosíthatja csak.

Még nagyobb veszélyt jelentett népünk jelenéte a Római Katolikus egyház és ótestamentumi társa számára. Ez utóbbinak – meg akarván vetni lábát az emberiség művelődéstörténetében – el kellett tüntetni azokat a nyomokat, melyek bizonyítják, hogy hirdetett egyistenhitük ősnépeink ősvallásából vett kép torz mása, az első pedig ősvallásunk pusztuló romjaiból épített magának világot máig nyomorító hatalmat. Egyik sem fogta fel a teremtő szeretet képviselte hit lényegét, s így a megkaparintott hatalomhoz egy ősnép kipusztítása árán is ragaszkodnak.

Ez a két erőszak feszült népünk ellen mindenkoron: a világi, országnyi hatalom, s az egyházinak álcázott, de ugyancsak világi, egyetemességet követelő hatalomrendszer. A római egyház ellenünk elkövetett bűnei – melyek a mában is folytatódnak – köteteket töltenének meg, így néhány jellegzetes példát hozok csak fel:

Vallásos erényekben bővelkedő István királyunk a pápa szellemi vezetésének alávetve magát népünk műveltségét képviselő rovásírásunkat a történelem szemétdombjára igyekezett küldeni pápai sugallatra, ezzel ősmúltunk nagy része pusztult el. Idegen hittérítőket hívott hazánkba, s idegen inkvizítorok működését pártolta, noha ezen jegyzőkönyvek szerint a perbe fogott Táltosaink ellen hitbéli kifogást nem tudtak emelni. Ugyanakkor II. András királyunkat, fiait, az ország főnemeseit és az egész országot is IX. Gergely interdictum alá helyezte 1234. tavaszán[5] .

Félelmes korkép rajzolódik ki IV. Béla (1235-1270) levelei nyomán:

„Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.

Főleg két dolog miatt írunk, hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.... De hanyagsággal nem vádolhatnak, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyet a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat.”[6] 

Gondoljunk itt csak Trianonra, s látnunk kell, hogy ugyanezen erők feszültek ellenünk ott is. Mindezek az ismeretek az u.n. egyházi vonal követése nyomán tárulnak elénk. Egy-két szó a nyugatiak politikai rendszeréről, mely számunkra Trianonban csúcsosodott ki:

Árpád honszervező harcával kapcsolatban a következőkre kell döbbennünk:

„A pozsonyi csata emléke még nagyon újkeletű volt, és jól tudták, hogy a nemzet jövője függ a német egység megbontásának sikerétől. A német cél világos és félremagyarázhatatlan volt. A németek elfogadták a Gyermek Lajos király jelmondatát: „a magyarokat ki kell irtani.” („Ugros boiariae regno eliminades esse.”)[7] Ugyanezt imádkozták a templomaikban is” mondja Botos László Hazatérés című művében, s amint láttuk ugyanez visszhangzik a XVII. században, egy fél világgal odébb egy anglikán hittérítő szavaiban.

Ugyanezen ármánynak és indulatnak esett áldozatául korábban Atilla Nagykirályunk.

Ezen magyarirtó tevékenység felkent harcosai emlékezetünk határain belül a Habsburgok voltak. Addig, amíg ma a gyönyörű bécsi palotákat csodálgatja a világ nem szabad elfelednünk, hogy „Az osztrák császár mindenkor hadat viselt a magyar király ellen.” A bécsi paloták magyar vérrel és izzadtsággal épültek, s palotáikba magyar életet vakoltak. Mielőtt a szép bécsi keringők dallamára elandalodnánk, erre is gondolnunk kell. Itt is csak néhány példát hozok fel.

A török háborúk és uralom idején elpusztult várak száma meg sem közelíti a Habsburg magyarnak csúfolt királyok erőszakos, békében történő várpusztítását. Szülővárosom Dombóvár várát is Habsburg rendeletre robbantották fel, csak egy árva fala állt még, melyet a dombóvári gólya tüntetett ki fészkével jelezve, hogy él még a magyar élet. Tinódi Lantos Sebestyén itt irta 1537-ben Jáson és Medea cimű művét.

„1702-ben I. Lipót  (1664-1705) uralkodása alatt történt a legtöbb (várrombolás), miután a török kivonult (a Temesség kivételével; Karlócai Béke 1699). A probléma összetett, már előtte is voltak, s a Rákóczi felkelés után is…” Majd:  "A béke oka egyszerűen az volt, hogy I. Lipót galád jelszavát teljesítendő: “Magyarországot rabbá és koldussá tenni”, hátunk mögött megegyezett a törökkel, hogy ők ketten békésen osztozkodnak az országon. Minek harcolnának egymással tovább? Mikor a zsákmány úgyis Magyarország! Az osztrák ház halálos döfése volt ez, hogy így rémuralomba kergessék az országot, leigázzák, koldussá tegyék és amidőn teljesen elpusztult, kedvező szerencsével, alkalmas pillanatban bekebelezzék az osztrák birodalomba! (A török remélhetőleg úgyse marad itt örökké.)"[8] A törökkel Velence és a pápaság is egyezkedett haláltusánk napjaiban, s vagyonuk így sokszorozódott.

Nehéz az ellenünk elkövetett Habsburg bűnök rangsorolása, mert valamennyit nemzetpusztulásunk eszközeiként alkalmazták: történelmünket meghamisították, nyelvünket elorozták hamis elméletekkel, még a táncainkat is tiltották, s gróf Széchenyi István részéről már az is merészségnek számított, hogy egy bált felesége közreműködésével magyar tánccal nyitották. Talán a leghatalmasabb bűnük a jósággal álcázott lélekgyilkolás volt. Magyarországi nemztiségeink mindig valamely veszedelem elől kértek segítséget és letelepedést hazánkban, amit meg is kaptak. Ilyen betelepedőket hivatalosan tisztelt vendégeinknek tartottuk, s úgy is kezeltük. Iskolákat építettünk számukra, irodalmukat megalapítottuk: a román irodalom első gyöngyszemeit erdélyi fejedelmeink ideje alatt Budapesten nyomtatták. Adót nem fizettek, nem voltak hadkötelesek sem, s így békében, biztonságban szaporodhattak.  A szlovákok a török ellen menekülő szlovén rétegekből fejlődtek, szaporodtak a Felvidék ritkábban lakott területein. Habsburg hataloméhség – az életünkkel és vérünkkel védelmezett Mária Terézia idejétől – ezen nemzetiségeket tervszerűen ellenünk lázították, kedvezményekkel csalogatták, s az ellenünk való gyűlölet magvait hintették el. A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: „E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja.”

 Ugyanekkor a német nemzetiségű erdélyi polgárok is a román csoporthoz szegődtek. A Római Egyház eddig soha nem tapasztalt engedékenységgel a Román Orthodox egyháznak adott elsőbbséget, ezzel is gyengítve a magyar egységet. Ugyanakkor az évszázadokon át magyar papot kérő csángó magyarok csak elutasításban részesültek napjainkig.

Sokan irigyelik Magyarország magas szellemi színvonalát, amit tudósaik, intézményeik munkái árulnak el leginkább. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy művelt társadalom kialakulásának előfeltétele a békés, letelepedett élet. Gyakorlati síkon: nehéz lenne örök vándorlás közben egy igazságos társadalom megalapítása, történelmi szemlélet kialakítása, ősgyökökre töretlenül épülő, ezredeken át változatlan nyelv megtartása. Nézzük meg tehát e letelepedett műveltség néhány elemét, a „The Hungarian Genius” – a Magyar lángelme című könyv nyomán:

A Honszervezés utáni első egyetemet Pécsett alapították a XIV. században.[9]

 Nagy Lajos alapította a Budapesti Egyetemet, s innen küldött egy bizottságot a Constanci Zsinatra 1414-1418-ig.

Vitéz János esztergomi érsek 1467-ben egy négy karral működő  egyetemet alapított Pozsonyban. A Trianon békeparancs idején ezt a várost is – sok mindennel együtt – elvették a magyarságtól, s most idegen tollakkal ékeskedve Bratislava néven került a világ köztudatába. Vitéz János különben kora egyik legnagyobb tudású csillagtudósa is volt, s ezen ismereteket az Esztergomi Székesegyház hupolagjának (kupolájának) részévé is tette.

Pázmány Péter esztergomi érsek alapította a Nagyszombati egyetemet 1777-ben, mely később Budára költözött 1784-ben, s azóta is ott teljesíti feladatát.

Teljesség igénye nélkül sorolom fel a következő híres egyetemeket: Kolozsvár, Debrecen, Szeged, s ismét Pécs. (31. old.) Kolozsvár Trianon következtében ugyancsak elszakított országrészhez tartozik, mint Pozsony. Az egyikkel a románok, a másikkal a csehek büszkélkednek.

Magyarország első nyilvános könyvtárát Bártfán alapították a XV. században, minden ott élő honpolgár használatára. 1916 óta a Magyar Nemzeti Múzeum része Budapesten. (43. old.) Ez nyilvánvalóan elárulja, hogy írástudatlanság a polgárok körében ekkor nem volt, különben kölcsönkönyvtár iránti igény nem jelentkezett volna. Nyugaton a teljes írásbeliség máig is várat magára némely gazdag, befolyásos országban is. Ennek magyarázata szerintem az, hogy az ősidők óta rovásíró őseinknek volt idejük megérni az írás alapeszméjének teljes megértésére, s ezt – bár a latin irásra való áttérés igen zavaró körülmény volt – ezen készségüket többé elveszteni nem tudták. Nyugaton ez az ősi alap hiánya, s nyelvük teljes meg-nem-értése okozza az írásbeliség nehézségeit, ami az angol „betűzés” mellett is nehezen sajátítható el, s tulajdonképpen nem is olvasnak, hanem a latin betűkkel leírt szó alakja nyomán képírást gyakorolnak.

Ugyanakkor a magyar nyelv és tudomány művelődésének előmozdítására gróf Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia Habsburg kinevezésű elnöke hihetetlen értékű történelmi ősiratokat égettetett el ez intézet pincéjében. Ugyanekkor Széchenyi alapítását megvonó végrendeletét máig sem foganatosították, s hogy a Divina Comedia teljes legyen: kommunista meghívásra egy Habsburg csemete esküvőjének fogadását itt rendezték meg.

Mátyás király gyönyörű Corvináinak nagy része idegen kézben, ismeretlen helyen van. A jelenlegi tulajdonosban annyi becsület nincsen, hogy az általános műveltség nevében ezeket nyilvánosságra hozza: az eredetiket egy tárlat keretén belül, másolataikat pedig közforgalom számára. Igen sok, ma homályos történelmi eset tisztázódhatna általuk. Talán éppen ez akadályozza meg jelenlegi tulajdonosokat ezek másolatainak forgalomba hozásában.

OKTATÁS

Magyar diákok idegen országokban régen címszó alatt a következőket olvassuk: (18. old.)

Oxford első diákja Nicola de Hungaria (1193-1196) Oroszlánszivű Richard vendégeként, Erzsébet királynő közbenjárására.

A Sorbonnon rendszeresen magyar diákokból választották a “nemzet procuratorait”.

A bécsi egyetem első száz éve alatt (alapitották 1365-ben) a diáktestület 14.8 %-a volt magyar.

A Bologna Egyetemen három hires magyar orvos tanitott a 15. században.

A XVI. században több, mint 200 magyar diák járt a Paduai Egyetemre.

ZENE.

Az első könyvkészítésről és zenei ősiratokról való értesülésünk a X. századból származó Pray Kódex-ból származnak, mely az első, magyar tárgyú Gregorian alkotással foglalkozik. A Kódex írását a XIV. századig folytatták. Az utolsó rész Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1249) életével kapcsolatos. (49. old.)

Az első zeneelméleti könyv, az u.n. „musica plana” a Gregorián zene tanításához használt írás, a XV. századból származó Szálkai Kódex.

Liszt Ferenc (1811-1866) alapította a nevét viselő zeneakadémiát, ahol számos, hírnévre szert tevő nyugati karmester is tanult.

Bartók Béla (1881-†) és Kodály Zoltán (1882 -†) a népzenegyűjtés és rendszerezés alapítói. 15,000 magyar népdal került kiadásra gyűjteményük keretében. E népdalgyűjtés napjainkig folytatódik, hiszen végeérhetetlen a magyar népdalkincsünk. Kodály Zoltán új zenetanítás módszerét dolgozta fel, mintaiskolája Kecskeméten van, de Kodály társaságok révén az egész világon ismert és tisztelt módszer. A Kodály Center of America mester-tanfolyamokat tartott zenetanárok részére évente Cape Cod-on.

VALLÁS

David Ferenc (1535-1579) alapította az Unitárius vallást (58.old.), mely manapság új tartalmakkal megtöltött egyházzá vált nyugaton.

Az emberi és vallási jogok legfőbb képviselője Bocskay István (1557-1606), Erdély fejedelme volt. (62.old.)

A Tordai Diéta 1557-ben teljes vallásszabadságot szavazott meg a polgárok számára, s ezt később, 1568-ban iktatták törvénybe. (63.old.) E gyakorlat minden törvénybe iktatás nélkül a magyar történelem szerves része volt mind a kárpátmedencei társadalom, mind utód-társadalmaink életében: régi idegen írók csodálattal emlékeznek meg a szittyák adott szavának hatalmáról, s a magyaros kézfogás még ma is felülmúl minden nyugati írott szerződést. Gondoljunk itt arra, hogy például Amerikában egyetlen egy szerződést sem tartottak be, amit az indiánokkal kötöttek.

KATONASÁG

1635-ben Richelieu magyar jellegű huszárság alapitását rendelte el, mely Magyar Lovasság néven ment a köztudatba. XIV. Lajos idejében gróf Berchényi Miklóst bizták meg szervezésével és ő volt ennek főfelügyelője 1757-ben. Jelenkorunk lovassági öltözetei még mindig régi huszárjaink egyenruháját utánozzák (74.old.)

Ezen idegenben használt kabátok zsinóros díszeiről senki nem tudja, hogy magyar megfelelőinek értelme van: a huszár számára fontos üzenetet közvetítenek. Huszár egyenruháink egy korai példáját láthatjuk az angliai Chester Growvenor Museumában kiállított, szarmaták által emelt emlékmű domborművén, mely egy szarmata lovast ábrázol. Megjelenése, ruhája semmiben sem különbözik például Kovács Mihály ezredes lovas szobrán látható ruházattól: tehát ez is őseink ősműveltségének egy példája.[10]

Kovács Mihály ezredes Benjamin Franklin amerikai elnökhöz intézett latin nyelvű levelében felajánlotta szolgálatait az amerikai szabadságharc sikeréért. Ő volt az amerikai katonai lovasság megalapítója, szervezője. Charlestown ütközeténél halt hősi halált az amerikai szabadságért 1779 május 19.-én.   (88. old.)

Magyar vér omlott Amerika szabadságáért a kezdet kezdeteinél, ugyanakkor – hogy IV. Béla királyunk szavaival élve: „...nem kaptunk mást, mint szavakat”, hitegetést  hősi szabadságharcunk küzdelmeiben 1956-ban. Korunk egyik legnagyobb vérveszteségét tetőzve az akkor börtönbe zárt gyermekekkel megváratták 18. életévüket, s akkor végezték ki őket. Mind e közben Eisenhower elnök vidáman golfozgatott. Magyar szabadság? Ugyan kérem... Az a csodálatos, hogy a második világháború utáni szereplését követően a magyarság még jót remélt tőle. James Bacque tudósító oknyomozó munkáiban az általa elrendelt, háború utáni tömeggyilkosságokat bizonyítja.[11] Ezeket Dr. Ernst Fisher is alátámasztja, aki 30 éven át az amerikai hadsereg hivatalos történésze volt, valamint Dr. F.H. Wigmore volt kanadai katonaorvos, aki The Times Heraldnak adott nyilatkozatában a hadifoglyok lemészárlására kapott parancsot Bernard Montgomerynek és General Dwight Eisenhowernek tulajdonoitotta. A magyar Hungaricus Viator ugyancsak oknyomozó cikkében ezek büntetését a Legfelsőbb Biró itólőszékétől várja. Történelmi síkon azonban az emlékezést kiirtani nem szabad egy jobb és bölcsebben rendezett jövő reményében.

Jelenkori Magyarországon hóhéraik és ivadékaik mennek 1956 hőseinek sírját felkeresni Október 23.-án, de a szenvedő népet nem engedik emlékezni, 2006-ban, az u.n. rendszerváltás után.

Kossuth Lajos (1802-1894) nevét nem kell bemutatnunk hazánkban. A Habsburg uralom megtöréséért, nemzeti kormány és szabadság megszerzéséért küzdött egész életében. Számkivetésében érintett országok a legnagyobb tisztelettel övezték. Ő volt az első idegen, aki beszédet mondott az amerikai kongresszus előtt. Demokráciával kapcsolatos gondolatai ma is időtállók. A különbség csak annyi, hogy amíg a magyarok a demokrácia eszméjének mindig megtestesült hordozói, a nyugati műveltségek kezében mindez népkihasználó üres szólammá silányul. (103.old.)

Hóhérokról szólva: A Kiegyezés után Ferenc József dolgozószobájának dísze a Tizenhárom Aradi Vértanú hatalmas, akasztófás képe volt, s ide hívta megbeszélésre Magyarország Miniszterelnökét. Milyen kiegyezés született ezen akasztófák árnyékában?

 Magyarország gyarmati színvonalát a Habsburg uralom egyetlen tagja sem oldotta fel. Régi mondás szerint – sajnos szerzője nevét nem ismerem—az osztrák császár mindig hadat viselt a magyar király ellen. A magyarok fenkölt lelkülete egy Habsburg számára sem jelentett értéket, csak azok az anyagiak, melyek kiszipolyozása hízlalta kincstárukat. Hány magyar paraszti család halt éhen Haynau pribékjeinek mesterkedése folytán senkit sem érdekelt. Mária Terézia uralmát biztosító magyar főurak kegyes pártfogását úgy hálálta meg, hogy nemzetiségeinket ellenünk hangolta, s gyermekeinek, unokáinak is ezt hagyta örökségül.

TUDOMÁNY

Bányászat és fémfeldolgozás.

Kárpátmedencei bányákat őskortól használták véreink, s az ezekből készült fémtárgyak adnak hirt kilétükről.

Sir John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man (Harraps London 1978) című művében kifejti, hogy a világ valamennyi fémkora a Kárpátmedencéből indult el.

Az avar és magyar ötvösremekek nagy része nyugati országokban és Habsburgok múzeumaiban találhatók, az u.n. hatalmas Seuso kincset titokban Angliába szállították, máig is ott van. Például:

A Nagyszentmiklósi kincset Bécsben őrzik, magyar kapcsolatairól nem beszélve.

Mátyás király ivókupájának mása a Harvard Egyetem Bush-Reisinger múzeumában van. A múzeum helyettes gondnoka 1997. február 29.-i levelében többek között a következőket mondja: „...A kupa eredetije Bécsújhelyen van, ez Bécs egy része, de nincsen megjelölve, hogy milyen intézményben található. További értesülésem erről nincsen.”

Az avar kincsek lelőhelyeivel részletesen foglalkozik Fehér Jenő avarokkal kapcsolatos műveiben, de annyit megjegyezhetek, hogy szinte nincsen olyan nyugateurópai ország, ahol elrejtve ne lennének máig is avar kincsek. Múzeumokban ezen tárgyakat soha nem jelölik jogos tulajdonosaik nevével.

Azt is meg kell jegyeznem e magyar ötvösremekeket eltulajdonítani akarók igyekezetét ezzel hátráltatva: a művelt Nyugat angol nyelvében nincsen szó az ötvösség kifejezésére, s az „arany-kovács”, vagy „ezüstkovács” kifejezést használják csak.

ÉPÍTÉSZET:

Sokezer évvel ezelőtt már földfeletti, tornácos házban laktak őseink a Kárpátmedencében, melyeken tisztán megfigyelhetők a székely építészet jellegzetes vonalai[12]. Bronzkori kárpátmedencei házaink hiteles képét örökítették meg asszonyaink kézimunkái, melyek egyúttal folyamatos, letelepedett kárpátmedencei életünk bizonyítékai is.[13]

A magyar országház szépsége, s carrarai márványból készült oszlopainak száma felülmúlja az angol parlamentét. Az országház termeiben a kétházas országgyűlés a Magyar Szent Korona országainak ügyeit intézte, egyenlő boldogulásuk lehetőségét tartva szem előtt. Az épület szépsége, a királyi vár, a Halászbástya valóban a Duna gyöngyévé avatják Budapestet.

A Habsburgok által el nem pusztított várak őseink emlékét idézik mindig festői környezetben. Ezek között van a Vág-völgye várrendszere, melyet Trianon a szlovákoknak adományozott.

A budapesti földalatti Európában a második volt.

TERMÉSZETTAN

Bólyai Farkas (1775-1856) és Bólyai János (1802-1860) – apa és fia – voltak a nem euklideszi mértan megalapítói a Marosvásárhelyi Egyetemen. Bólyai János a következőket írta édesapjának: „Semmiből teremtettem egy új világot!” Elméletét Tentamen címen hozta nyilvánosságra édesapja művének utószavaként. (96.old.)

A két Bólyai Einstein elméleteinek előfutára volt. Bólyairól elnevezett egyetemet is Romániának adták Trianonban, s az egyetem azóta is várja, hogy magyar kezelésbe kerülhessen, magyar nyelvhasználattal.

Jedlik Ányos (1800-1895) a természettan és számtan tanára volt a Budapesti Egyetemen. A dinamó-elv első felfedezője, s az első dinamó készítője 1852-1854 között.

Báró Eötvös Lóránd (1848-1819) állapította meg a hajszálcsöveség törvényét, s a róla elnevezett  gravitációs egységet, megalkotta a gravitációs torziós mérleget, melynek hietetlen finomsága segítségével tudják a természettan számos törvényét alátámasztani (Newton törvényeit, a föld forgását, stb.)

Weszprémi István (1723-1799) orvos betegségmegelőző munkája teremtette meg az első, feketehimlő elleni védőoltást londoni látogatása után 1755-ben. Hazatérve szülészeti szakkönyvet írt. (86. old.)

Szentgyörgyi  Albert (szül.: 1893-ban) a C vitamint jó szegedi paprikából vonta ki. (160 old.) Ezért kapott Nobel díjat.

Magyar tudósoknak se szeri se száma a tudomány minden területén, s ez külön tanulmány tárgyát kell képezze.

NYELVÉSZETI KUTATÁSOK

Körösi Csoma Sándor (1784-1842) Erdélyben született, a magyarok eredetét tanulmányozva ért Tibetbe, s ottléte alatt szerkesztette meg az első, 40.000 szavas angol-tibeti szótárat. Sajnos magyarkutató terveit befejezni nem tudta. Sok szenvedésnek, természeti viszontagságnak kitett élete korán sírba küldte testét, de önzetlen hazaszeretete örökké közöttünk él. A Thaisso Buddhista Egyetemben emelt szobrát buddhista szentnek kijáró tisztelettel övezik Japánban. (97. old)

Máig kiadatlan munkáinak nagy része a British Museum könyvtárának zárolt részében van. Néhány évvel ezelőtt egy amerikai nyelvésznőt bíztak meg az első angol-tibeti szótár szerkesztésével. Az elhallgatás nagymesterei nemcsak a Kárpátmedencét látogatják... Valahai Domján Róbert magyar honfitársunk kutatott Körösi Csoma Sándor kiadatlan művei után. Sajnos e munkát befejezni nem tudta. „E múzeumban kizárólagosan kéziratos levelei találhatók” – írta. Szerinte kivételt képez a híres kelet-kutatókkal folytatott levelezése, melyek több kötetbe foglalva találhatók.

ÁLLATTARTÁS  (182-183 oldalakról)

Lótenyésztés:

A ló a magyarság legkedvesebb állata, utánnuk csak a állandó társuk, a kutya kerülhet szóba. Magyar hitregék szerint a Fehér Ló fiai vagyunk, s ezzel osztozunk a kelták hasonló hitében. A második világháború előtt minden száz lakósra és négyzetkilóméterre 10 ló jutott. A ló két ősalakját találta meg Mallász József Erdélyben, Ohábaponoron. Az egyik a  equus aff. Abeli Ant. nevezett ősló, a másik a középtermetű equus ferus fossilis Pall, egy ősfarkas (canis lupus fossilis) és ősoroszlán, valamint egyéb ősállatok  társaságában.[14] A magyar lovak leghíresebb képviselője a Kincsem nevű versenyparipa, ki 54 nemzetközi verseny nyertese volt 1876 és 1879 között.

Korábban említve a kutyákat meg kell emlékeznünk több törzskönyvezett magyar kutya fajtáról: a kuvaszról, komondorról, puliról, pumiról és vizsláról. A kőkorszaki Röszke-Lúdvár-i település felmenő falu házának tetőszerkezetébe egy hegyes orrú és fülű magyar kutya feje van faragva,[15] tehát már ezen ősidőtől kezdve bizonyítottan társunk.

Neves a rideg magyar szürkemarha, a mangalica, a kendermagos csirke, hogy csak néhányat említsek.

Mezőgazdasági termékeink között meg kell említenünk a tönke-búzát, ami sokezer ével ezelőtt táplálta népünket, a peronosspórának ellentálló magyar szőlőfajtát, melynek segítségével Haraszty hazánkfia alapozta meg a californiai híres borászatot.

Mindezen példák parányok egy ősi nemzet történelméből. De ez a megélt történelem sziklaszilárdan bizonyítja a magyar lelkület teremtette értékeket. A kezdetek kezdetétől kezdve a magyar hivatása a nálánál gyengébbek oltalmazása, műveltségének terjesztése, a világ erkölcsi színvonalának emelése, a béke megőrzése. Külföldön talán sokan szeretnék elfeledni, hogy az első világháború ellen egyedül a magyar Tisza István szólalt fel az Osztrák-Magyar Monarchia Koronatanácsában, s jutalmul ezért kaptuk Trianont.

Röviden összefoglalva:

1. A magyar királyság a Szent Korona védelme alatt áll. A király hatalma a Szent Koronától származik, s minden Szent Korona alatt élő lakos egyenlő védelemben részesül.

Ezzel szemben a magyar életen élősködő Habsburg családból származó u.n. magyar királyok népünket gyarmati sorba döntötték, javaitól megfosztották. A Habsburg II. József ezen magatartást nem is tagadta, s egyszerűen meg sem koronáztatta magát, ezzel kiérdemelve a „Kalapos Király” jelzőt. Népünk elleni pusztító szándékukból nem csináltak titkot I. Lipóttól Ferenc Ferdinándig, s nyiltan meghirdették a magyarok elpusztítását, ennek módozatait. Egyet nem vettek figyelembe: Aki a Szent Korona védelme alatt álló magyarságot pusztítja, önmaga pusztulásának kovácsa. A közelmúltban ez történt a Habsburg házzal, s a magát világerősnek hívő szovjet rendszerrel.

2. A hétezer éves rovásírásunk ősét Erdélyben találták meg. Ugyanakkor számos agyagtábla tanulmányozásakor Friedrich Klára és Szakács Gábor azon megállapodásra jutottak, hogy ezek az irástáblák/korongok tanító eszközök voltak írni-olvasni még nem tudók számára, s ezekkel járták Táltosaink Európa számos vidékét, tanítva a népeket[16]. Ezen tanítás az írás-olvasáson túlmenően földművelésre, s letelepedésre is kiterjedt. A főniciaiaknál járt Magor „istenség” hét mezőgazdasággal foglalkozó könyvet írt, s hagyott maga után.

Ezzel szemben a római katolikus egyház sugallatára rovásírásunkat István Király óta máglyára vetették. Habsburg parancsra a Magyar Tudományos Akadémia Habsburg janicsárjai magyar ősiratokat égettek az épület pincéjében. Erdélyi Zsuzsanna néprajzosunk közlése alapján[17] tudjuk, hogy papok még a negyvenes években is égettettek el írásban megőrzött imákat népünkkel. Iskoláinkban való történelmünket természetesen nem tanitották. Erről Magyar Adorján egy hozzám intézett levelében a következőket mondta: „Bizony hogy iskoláinkban sokmindent nem tanítottak, mindenesetre egyszerűen azért, mert sokmindenről nem tudtak, főkép pedig azért, mert megtudni nem is engedték. Közoktatási minisztereket, más hatalmasokat, a császár nevezett ki, főként a nyakunkra telepített svábok közül, avagy a maguk nevelte árulókból, akik gárdája, hiszen még az első világháború után is kezébe tartotta a hatalmat. A Khuenek, Darányi-Griznerek, Kánya-Caniák, Homanok, Weckerlek, Keresztes-Fisherek és az olyan szégyenletesek mint Szekfű, aki a Rákóczit gyalázó könyvet nem is írta, hanem svábok állították össze, s ő csak pénzért adta hozzá magyar nevét. Ezek uralkodtak, ázsiáztattak, nomádoztattak és habsburgoztattak továbbra is, természetesen a katolikus papság készséges hozzájárulásával, mert hiszen svábok, Habsburgok: katolikusok.”

Nemzetünk fenntartó erejét, nyelvünket tervszerűen pusztitották. Nyelvőreink Habsburg börtönökben végezték életüket. Magyarul még a kiegyezés után sem volt szabad a gyermeket magyarul tanítani iskoláinkban, s éppen ezért erdőkben, eldugott helyeken tartották magyar óráikat.[18] A hamis finnugor elmélet gyilkos öleléséből napjainkban igyekezünk megszabadulni a Magyar Tudományos Akadémia minden, azt megtartani akaró igyekezete ellenében. Ezen elmélet elfogadása nemcsak bennünket magyarokat károsított meg, de üres foltot hagyott az egyetemes emberi műveltség történelmében is. Nyelvünk figyelembe nem vevése miatt például a magyarul nem beszélő tudósok nem tudták az ősi nyelvek (sumir, egyiptomi) titkait megbizhatóan megoldani, s ez is napjaink feladatává vált.

Rovásirásunkat nemhogy nem tanitották, de még hirét sem hozták iskoláinkban, még a “régi jó világban” sem, ugyanakkor németóráinkon meg kellett tanulni a német gótikus betűket.

3. Földi kincsnek a magyar szemében addig volt értéke természetes szépségén túl, ameddig ezeket megoszthatta valakivel. Ősmondánk megemlékezik arról az időről, amikor a csallóközi Duna homokjában annyi arany volt, hogy vékával mérték[19]. Az ott lakók szívesen is adták mindenkinek, aki kérte, amíg aranyéhes emberek az ott lakókat (a regében tündéreket) el nem kergették.

II. Endre királyunk adakozásairól volt híres, több társzekérnyi kinccsel indította útnak leányát, a későbbi Szent Erzsébetet Tűringiai útjára. Magát Erzsébetet a tűringiaiak gyűlölték, mert szerintük – ha engedik – szétosztja az egész országot a szegények között. Özvegysége idején hazajönni nem engedték, mert nem tudtak elszámolni hozományával.

4. Letelepedett élet minden kellékével rendelkezett népünk a kora kőkorszaktól kezdve, s ugyanez a színvonal ezer évekkel később érkezett meg Nyugateurópába. A központi hatalom megalapozása és fejedelemségek egyesítése Nyugaton csak az 1800-as években történt meg.

Ugyanakkor jött-menteknek neveznek minket.

5. Minden magyar eredmény velejárója, hogy ezt a tudást meg akarjuk osztani az emberiséggel, s tanítani a rászorulókat.

A Habsburg iga alatt máig nyögő Magyar Tudományos Akadémia ismertetői viszont egy állati színvonalon élő, torzonborz, csúnya és buta nép képét terjesztette el rólunk Nyugaton. Létünket szinte kitörtölték az emberiség gondolatvilágából, ezzel a világtörténelem hamis alapokon való értékelését mozdították elő.

Az itt elmondottak még nem is súrolják a történelmileg szükséges anyagok feltárását, de talán elég ahhoz, hogy népünket az őt megillető helyre emeljük. Atilla nagykirályunk – kiből Nyugat az állati kegyetlenség példaképét faragta saját képére és hasonlatosságára – az egyesült Európa megalapításán fáradozott, mely magyar lelki és szellemi értékeken alapult volna. Meggyilkolása meghiúsította tervét, s most a szegényeket még nagyobb szegénységbe taszító, nemzeti, népi értékeket pusztító Egyesült Európa törekvésének vagyunk áldozatai, melyben sikerül majd a kommunizmus fő célját megvalósítva a „múltat végképp eltörölni”, hogy a szürke, emlék nélküli emberiséget a hatalmaskodók igájába tudják hajtani.

Ugyanakkor, amikor hazánkban a Habsburg család – biztos, ami biztos felkiáltással – egy esetleges magyar királyság reményében fiait Magyarországra küldi, az apa, Habsburg Ottót jelenleg – a Karoling dinasztia jogfolytonossága folytán -- Jeruzsálem Királya cím illeti meg.[20] Nem a magyar királyok keresztes hadjáratok alatt elnyert címe nyomán, hiszen Ottó soha nem volt Magyar király.

Tudom, hogy mi magyarok talán semmitől sem félünk annyira, mint az öndicséret hamis mámorától. De akkor, amikor jogos értékeinket engedjük a sárba tiporni, őseink emlékét, örökségét engedjük meggyalázni, s ez népünk számára mindig megengedhetetlen volt. Védjük Isten által nekünk adott hazát, hogy az általa reánk bízott feladatot elláthassuk teljes erőnkkel, tiszta lélekkel, öntudatosan.

Werbőczi István szavai foglalják össze nagyszerűen e gondolatokat, melyeket a rákosmezei ülésre készített oklevélbe sűrítette[21]:

„Mélyen érezzük a dicső magyar hazának csaknem végveszélyt hozó pusztulását és ínségét (mint bárki könnyen láthatja) most fetreng. Mint a hazát szerető hű országlakosok a pusztulásnak és végveszélynek idejekorán elejét kívánjuk venni. Evéget országgyűléseket tartottunk, munkát, fáradságot, költséget nem kíméltünk. Sok gond és fáradság után, némi javítások és igazítások történtek ugyan újabb időben, mindazáltal országunk iszonyú szétrongyolása, elgyengülése, rút pusztulása, minden ízében elégtelenedése fő okát abban találjuk, hogy országunkat több ízben idegen, külföldi urak és királyok igazgatták...”

„Isten előtt e földön kedvesebb és az emberi természettel összehangzóbb sem lehet, mint üdvösen gondoskodni a hazáról és az egész emberi társadalomról; mint a haza és a nemzet üdvére, javára fordítani minden igyekezetet, törekvést, fáradságot, iparkodást, épségben fönntartásunk végett a jelent és a jövendőt szigorú, éber figyelemmel mérlegelni, hogy íly módon elháríttassék a veszély, melybe a népek főnökeik gondatlansága vagy tunyasága következtében könnyen rohanhatnak, hogy mindenütt a nyugalom és biztosság megszilárduljon.”

Isten segítségével így legyen!