Megjelent a TOLL ÉS IGAZSÁG-ban

 „A hír szent, a vélemény szabad...”

Mire jó az „új alkotmány”? 
II. rész

Már folyik a vita az „új alkotmány” kérdésében az Interneten. Mindenki hozzászólhat! Valóban van rá lehetőség, de a hozzászólások zöme kb. olyan, mintha én olyanhoz szólnék hozzá, amihez abszolút nem értek. Vannak tudatlan és rosszindulatú hozzászólók is, akiknek vagy a szereplési vágy, vagy a magyar hagyományok gyűlölete az egyetlen motivációja. (Elnézést, ha ismétlem önmagam!)     

A „webalkotmány” vitája tehát figyelemeltereléssé vált, talán a létrehozó szándék ellenére is.
A második hozzászólásom, az alkotmányvédelemmel kapcsolatos véleményekről:
Először a felvetések közül önkényesen kiválasztott pár mondatot járok körül, amelyek idézőjelben lesznek és dőlt betűkkel: „Az alkotmány és a benne lefektetett alapelvek védelme elengedhetetlen minden demokratikus ország, így Magyarország számára is.” Ezzel tökéletesen egyetértek, hiszen az alkotmányos államberendezkedés pártján állok.  Azonban a jelenlegi alkotmány először is nem alkotmány, mert nálunk az, csak szerves jogfejlődés eredményeképpen jöhetett volna létre. Lásd egy amerikai professzor - Donald. S. Lutz - tanulmányát, amely szerint minden alkotmányos állam az előző szuverén államiságával tartja a folytonosságot! (Ma a kivételek, csupán mi vagyunk ez alól!)       

Ne tessenek a franciákra hivatkozni, hiszen nekik a „vérszerződés” a nagy forradalmuk volt, s ők onnan kezdték újra az alkotmányos életüket. Az amerikaiak csupán 223 éve hozták létre az alkotmányukat (1787-ben), amely sok szempontból támaszkodik az európai alkotmányfejlődésre, de a népszuverenitás elméletet tette magáévá, ami sajnos nem képes a jelenlegi demokráciák hiányosságait teljes mértékben megoldani.    „Olyan intézményekre és garanciákra van szükség, amely egy biztos, stabil vázat ad az alkotmány számára.” Ezzel a mondattal is egyetértek, csak éppen másutt látjuk a stabil vázat és az intézményeket, garanciákat! Én, most a hagyományos magyar közjogi gondolkodásban látom a jövőt, önök pedig abban az idegen jogrendben, amely mellett még a rablóprivatizáció is megtörténhetett! Miután szerintem magának a „kerekasztalnak” sem volt semmiféle felhatalmazása, se a törvények, se az államforma, se a jogrend és alkotmányosság vonatkozásában. Így az, ami ott történt, az csupán egy un. puccs volt - az évezredes, magyar, jogfolytonos államunkkal szemben. Bár nem vagyok királypárti, de az a sommás jogi álláspontom, hogy ma is egy alkotmányos királyság van hazánkban, a köztársaságról ugyanis nem döntött a nép soha! (ha valaki másképpen tudja, írja le nyugodtan, mert a vita előre viszi a világot az elhallgatás pedig: bebetonozza a butaságot!)

Nézzünk pár gondolatot a közjogi hagyományunktól idegen Alkotmánybíróságról:
„Az alkotmánybíróság a rendszerváltás óta meghatározó szerepet játszott a jogállamiság megteremtésében, és ezáltal az alkotmány és a jogállamiság védelmének legfontosabb szereplőjévé vált.”
Az alkotmányvédelmet persze nem most kellene elkezdeni, hanem már akkor, amikor az igazi alkotmányunkat kiiktatták a jogrendből. Az AB szerepe pedig inkább dicstelen, hiszen ők akadályozták meg a kommunista rendszer bűnöseinek felelősségre vonását, a közvagyon és a működőképes gazdaság szétlopását! (ami nem működött, azt persze nem tudták eladni!) A diktátorként „uralkodó” miniszterelnökök hatalmi tébolya ellen viszont nem tettek semmit! A jogtalanságra épült „jogállamot” pedig inkább nem kellett volna védeniük, hanem a valódi alkotmányosságért kellett volna szót emelniük! (persze nem ezt tették!) A következő mondattal ismét egyetértek: ”Jogköre és tevékenysége európai összehasonlításban is jelentős, egyes vélemények szerint a világ egyik legnagyobb hatalmú alkotmánybírósága.” De ezzel én nem dicsekednék, mert ez, az alkotmányos állam felszámolására tett kísérlet, amelyet már a kádári korszakban elkezdtek kiépíteni, hiszen az első elnököt – Sólyom Lászlót –, ők nevezték ki 1988-ban. Az AB „komoly függetlenségét” sem értem, hiszen őket is pártképviselők választják, tehát eleve nem lehetnek függetlenek! Ráadásul az értelmiségnek, de főleg az alkotmányhoz értő jogászoknak éppen az lenne a feladata, hogy a magyar alkotmányos hagyományt képviseljék. (vajon mi okból nem tették ezt?)

Ám manapság, csak sóhajtozni tudunk: legyen úgy, mint régen volt! Csakhogy ahhoz, komoly közjogi harcot kellene vívnunk, mint ahogy Rákóczinak, Battyányinak, Horthynak és a „pesti srácoknak” is ezt kellett tenniük! Bár nekünk most egy új kiegyezést kellene tető alá hozni! Olyat, amely nem temeti maga alá a nemzetet, s ehhez új és felkészültebb „deákferencekre” lenne szükség. Olyanokra, akik meghallgatják a kossuthi érveket, s nem hajítják ki a Kasszandra levél megszívlelendő gondolatait a fejükből!

Elemezzünk ki még röviden, néhány mondatot az eddigi  felvetésekből: „Magyarországon az alkotmány létrehozása és módosítása az Országgyűlés feladata, mivel a magyar parlament 2/3os többség esetén rendelkezik az alkotmányozás jogával”
Csakhogy ez sem igaz! Az alkotmány a magyar közjogi hagyomány szerint a természetjog változtathatatlan igazságának folyománya, vagy másként az isteni igazság jogelvei, amelyeket semmilyen 2/3-ad nem változtathat meg, legfeljebb visszaadhatja végre a nemzet önbecsülését és alkotmányát!
„Az országgyűlés mellett alkotmányozási jogosítvánnyal bíró intézmény az Alkotmánybíróság, amely aktív szerepével, alkotmányértelmezései révén nemcsak a törvényhozási kontroll, de az alkotmányozás önálló szereplőjének tekinthető.”
Azon állítás, hogy az AB az OGY mellett alkotmányozási jogosítvánnyal bír, nem is értelmezhető. Sőt szerintem jogi nonszensz. De mindig az erősebb kutya teszi dolgát, csak ne tegyünk úgy, mintha ez rendben lenne. A hagyományos magyar joguralmi államban ilyen intézmény nem volt!
„Az alkotmányos rendszer kialakulásában fontos szerepet játszott a rendszerváltás”
Sajnos,nem ez a valós helyzet! Az un. rendszerváltás, fontos állomása volt a magyar alkotmányos rendszer elhallgatásának a társadalom és a szakma előtt, s ezzel az aktussal egy nyugati típusú chartális ál-alkotmányt kaptunk ismét. Tehát, csak az 1949. XX. tv módosult az 1998. XXXI. törvénnyel !
„A magyar alkotmánybíróság külön áll a hatalmi ágak rendszerében.” Hogyan állna külön, amikor ugyanazok választják meg, akiket ellenőriznie kellene?
 „A kormány, a parlament, a köztársasági elnök, a Legfelsőbb Bíróság és az önkormányzatok számára is hatalmi egyensúlyt biztosít, azonban ez nem eredményezett eddig kormányozhatatlansághoz.” Ha persze csak a kormányozhatóság lenne az egyetlen mérce az AB tevékenységének a vonatkozásában, akkor még dicsérhetnénk is. De amit eddig tett, az is kifogásolható, pl. a népszavazás jogának jelentős szűkítése az alkotmány vonatkozásában, ám amit nem tett meg (pedig kötelessége lett volna!) az, végképpen elárulja, hogy az AB tagjai csak olyan személyek lehetnek, akik nem akarják a joghagyományt folytatni, de kiszolgálják a pénzhatalmat.
„Fontos az alkotmányszöveg viszonya a népszavazások eredményeivel. Jelenleg hazánkban nem lehet népszavazást tartani az alkotmány rendelkezéseiről, vagy a költségvetésről sem. Kérdés, hogy egy olyan országban, ahol a legfőbb hatalom elméletileg a népé, elegáns-e egy ilyen szabályozás.”
Az utolsó mondathoz nem szükséges kommentár, hisz magáért beszél. Ám annyit hozzáteszek, hogy ez nem elegancia kérdése, hanem a legitimitásé!

Jó reggelt magyarok!                 Nemzetféltő szeretettel: Dr. Bene Gábor S.

Mire jó az „új alkotmány”?

I. rész

Már elindultak a viták az „új alkotmány” kérdésében a modern világ eszközrendszerein is, azzal a meglepő felkiáltással, hogy mindenki hozzászólhat! Valóban van rá lehetőség, de a hozzászólások zöme kb. olyan, mintha én szólnék hozzá jogászként az űrkutatás fejlesztési kérdéseihez, vagy az atomfizikához.
A most indított sorozatban megpróbálom tájékoztatni az olvasókat arról, hogy a „webalkotmány” vitákon milyen gondolatokat próbálok átpréselni, s ha érkezne rá észrevétel, vagy valaki korrekt vitában próbálná érveimet megcáfolni, akkor arról ne csak azon kevesek értesüljenek, akik képesek a tengernyi hozzászólást és véleményt átolvasni, hanem önök is. (Elnézést, ha ismétlem önmagam!)
A hozzászólások egyébként sokszor jó szándékúak, de nincs mögötte tárgyi tudás. Vannak azonban abszolút tudatlan és rosszindulatú hozzászólók is, akiknek vagy a szereplési vágy, vagy a magyar hagyományok gyűlölete az egyetlen motivációja.
A „webalkotmány” vita tehát, egy újabb figyelemeltereléssé vált, talán a létrehozó szándék ellenére is.
Az első hozzászólásom:
Szeretettel köszöntöm a vitaindítót és minden hozzászólót, érdeklődőt!
 Egyrészről nagyon örülök az eszmecserének, de el is vagyok szomorodva, látván, hogy mennyire elfelejtődött - az elmúlt majdnem 60 esztendőben -, magyar közjogi hagyomány! Ráadásul ez nem tűnik fel még a jogász szakmának sem!
A valódi magyar alkotmány ugyanis nem az, amit lassan 60 éve annak hívnak!
A magyar alkotmányt nem csak 1949-ben, de 1989-ben is helyettesítették.  Mivel?  Egy teleírt, de a néplélektől és az igazságos természetjogi elvektől fényévre lévő füzettel, amit a hatalom sem tartott be.
A magyar alkotmány nemcsak történeti – jogtörténeti – hanem történelmi is, tehát nagyon régi. Szerintem 1159 éves, hiszen akkor mutatkozott meg először az államalkotó akarat, s akkor kötöttek szövetséget a szabadon választott képviselőink először. (legalábbis Anonymustól így tudjuk!)
Ezen hosszú idő alatt, az alkotmányunk egy szerves jogfejlődésen ment át, s a legkicsiszoltabb jogrendet hozta létre a kor szintjén. (nem mintha nem lettek volna hibái, de a diktatúrát soha nem engedte, bár az iskolában mást tanítottak egykor, de önök tudhatják, hogy mennyi mindenről derült már ki a hazugság!)
Mit gondolnak, miért nem lehet erről a közbeszédben hallani? Talán nem ez az érdeke a politikai osztálynak? Vagy nem érdeke a világ jelenlegi (láthatatlan) hatalmi bázisának? Valószínű, de nekünk azért ugye szabad tudnunk róla?
Az elején tisztázzuk: nem vagyok királypárti!               A Szent Korona ugyanis nem a KIRÁLYSÁG, hanem az igazságos és méltányos JOGURALMI állam biztosítéka! (aki szeretné tudni, hogy mi a különbség a jogállam és a joguralmi állam közt, annak elküldök egy könyvet a neten, csak jelentkezzen be a következő e-mail címen: drbenegabor@gmail.com)
Aki tehát, a jelen ál-alkotmányból akar új alkotmányt csinálni, az bizony rossz úton jár. Mert ebből csak egy másik ál-alkotmányt lehet gyártani, amely persze lehet jobb is, de rosszabb is mint az előző, de csak alaptörvény vagy  esetleg sarkalatos törvénycsomag lehet!  DE ALKOTMÁNY SOHA, mert ahhoz évszázadok kellenének.
Csodálom egyébként, hogy a jogász kollégák nem foglalkoznak ezzel az alapvetően fontos kérdéssel, s ajánlom a következő link olvasását: www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg#cikk
A valódi megoldást én, az un. „Jogfolytonosság” kimondásában látom, amely a jelenlegi Rákosi-kádár korszakkal való jogfolytonosság fenntartása helyett, a hagyományos magyar történelmi államok sorával állítaná vissza a jogi kapcsolatot! Hiszen ma a Rákosi-kádár korral vagyunk jogfolytonosak, s nem az utolsó szuverén, magyar állammal!
Ezzel persze lenne egy kis gond, hiszen jelenleg a magyar államnak nincs szuverenitása! Erről ugyanis „lemondott” akkor, amikor megszavazták képviselőink a Lisszaboni Szerződést elsőnek Európában! (szép kis dicsőség, mondhatom! Persze akkor a Nullum crimen sine lege elvét is áttörték, de ne menjünk bele, mert túl hosszú a történet!)
A vitaindító kolléga úgy véli, hogy az államformáról nem, csak a kormányformáról kell beszélni, s nagy körültekintéssel kell eljárni. Meg kell gondolni a prezidenciális rendszer bevezetését! Ebben egyetértünk! A magyar közjogi hagyományoktól már az is alapvetően idegen, amit ma tapasztalunk! Az pedig, hogy egy kézbe kerüljön az államfői és a kormányfői poszt, teljesen ellentétes a közjogi hagyományainkkal. Bár az államfőből már így is paprikajancsi lett, s bevezettek egy Alkotmánybíróság nevű „jogalkotó” testületet, amely szintén idegen a közjogi hagyományainktól és ellenőrzi azt a hatalmat, amely megválasztja!(?) Nem furcsa ellenőr az ilyen?
A munkához és a körültekintéshez szeretnék hozzájárulni azzal, hogy arra kérek mindenkit: tájékozódjon, pillantson egy kicsit vissza, ne higgyen nekem, de gondolja át, hogy a diktatúra után az un. „váltáskor”, vajon miért söpörték le az asztalról az MDF első gondolatát, az Alkotmányozó Nemzetgyűlést? Talán attól féltek, hogy valaki a valódi alkotmányt szeretné visszaállítani? Hiszen nem is hatálytalanította senki!  Sőt, nincs is erre lehetőség!  A történelmi alkotmányosságunk ma is érvényes, csak el van hallgatva! A jelenlegi ál-alkotmány megszállás alatt készült (mind a 49-es, mind a 89-es!), így teljesen illegitim! (tehát szigorúan vizsgálva: törvénytelennek is számít!)
Ja, hogy a gyakorlatban azt használják! Valóban! S ez, ad is neki egy kis legitimitást (de facto) azaz ténylegesen. De ez csak azért van, mert a (de jure) érvénytelenségről nem szerzett tudomást a társadalom! Azaz folyamatosan hazudnak nekünk ebben a kérdésben! Ebben az alapvető és legfontosabb kérdésben! A jelenlegi jogrend tehát a folyamatos hazugságon alapul, így ez: egy hazugságrendszer, amelyet csak a hagyományos közjogfejlődésbe való visszakapcsolódás – azaz a jogfolytonosság helyreállítása után –, tudna végre igazságrendszerré változtatni! 
Jó reggelt magyarok!             

   Nemzetféltő szeretettel: Dr. Bene Gábor