Érthetetlen előttem, hogy egy eseménnyel való történelem-tudományi foglalkozás hogyan válhat büntetőjogi kategóriává? Ezen abszurditás okát keresve kezdtem foglalkozni a zsidó holokauszt témájával.

Az már mindenképpen gyanút keltő, hogy egyes országokban törvényileg tiltják a zsidó holokauszt kutatását, és annak bármilyen formájú, mértékű minősítését, relativizálását, bírálatát, tagadását. Emberileg ugyanis nehéz megérteni, hogyha valami igaz, akkor miért kell ilyen tiltást foganatosítani? Sőt örülni kellene annak, hogy mások, vagyis minél többen foglalkozzanak vele, s győződjenek meg maguk is annak valóság tartalmáról. A tények ugyanis köztudottan makacs dolgok, megmásíthatatlanok, és azok bármilyen jellegű vizsgálódásoktól, vagy éppen a tagadásoktól nem fognak változni.

Volt alkalmam együtt élni, iskolába járni a Horthy rendszerben zsidókkal, akiknek zsidó voltuk elő sem került, s akiket éppúgy szerettünk, becsültünk mint bárki más tisztességes, becsületes embert, s soha semmiféle megkülönböztetésre még csak nem is gondoltunk. Amikor pedig diákként kikísértük őket az állomásra, megsirattuk mindnyájan az elhurcoltakat, s aggódtunk értük.
De a mostani zsidó politika kiirtotta belőlem ezt az érzést és teljesen ellentétes indulatokat gerjesztett bennem, s szinte már azt mondom, hogy kár volt minden csepp könnyért értük. Ez persze így nem igaz, mert azokat ma is szívembe zárom, hiszen azok magyarok, velünk azonosak voltak

Éppen a múlt pozitív zsidó emléke és a ma felbőszítő, gyűlöletkeltő valósága késztetett arra, hogy utána nézzek, végül is mi hát a történelmi tény? Mi igaz ebből a nagy holokausztozásból?

Kezdtem a Pécsi Megyei Könyvtárban fellelhető két Nünbergi perről szóló könyv elolvasásával, hogy ott vajon miket találok? Hát mellékes jellegű gázkamrára utalást, holokauszt kifejezés pedig egyáltalán elő sem fordult, hasonlóan “Az utolsó csata” című Dávid Irving által a nürnbergi perről írt könyvben.

Ezek után egyre erősödni kezdett bennem az a felvetés, hogy itt vajon nem, “epur si mouve” szindrómáról van-e szó, hogy ne derülhessen ki az igazság, ami – legalábbis annak nagyságát, mértékét tekintve- kínossá válhat?

Kutatásaim során bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen erről van szó!

Magát a holokauszt szót a hetvenes évektől kezdve használják, amelyet a “L. Holicauste”, Elie Wiesel “Naut” (Éjszaka) című könyve alapján készített film népszerűsített. (Roger Garaudy:”Az izraeli politikát megalapozó mítoszok c.könyv 134.old.) Ebből, a zsidók által Hollywoodban készült amerikai filmből vették át a kifejezést, s tették általánossá. Felismerték ugyanis, hogy a II. Világháború által leigázott európai államokban jó lehetőség kínálkozik arra, hogy egyedülálló jelleggel, -a történelemben eleddig népesség, vagy vallási csoport részére soha nem alkalmazott módon- a deportált zsidók után kártérítést követeljenek.

Népirtás, -mai divatos szóval holokauszt-, ugyanis sajnos számtalan volt már. Példaként elegendő csupán az örmény népirtásra hivatkozni, vagy tíz millió hutu holland kiirtását; az ukrán parasztság mintegy hét millió exodusát, avagy a II. Világháború befejezését követően a nyugati lágerekben egy év alatt elpusztult egy millió német hadifoglyot, méginkább pedig a több tízmillió szovjet gulágokon elpusztult rabot említeni..

Elkezdődött tehát a II.-ik világháború vesztes államainak, elsősorban Németországnak pénzü-gyi és erkölcsi zsarolása, amit Izrael az USA irányításán keresztül tudott kikényszeríteni.

A meghaltak létszáma 12 millióról indult. Abszurd volta miatt ez a szám nem volt sokáig tart-ható, így ma mintegy 6 millió áldozatról beszélnek.

Az áldozatok számának változásait szemléltesse az alábbi táblázat
A www.freepress-freespeech.com címen olvasható a következő cikk, ami a Jó hírek Auschwitzből! címet viseli és egy ausztráliai újságból való.

“Kedves és tisztelt olvasónk!
1945 után sok egymásnak ellentmondó állítást hoztak nyilvánosságra azoknak a zsidóknak (és másoknak) a számáról, akik Auschwitz-Birkensen-ben vesztették életüket. Az utóbbi időkben kerültek dokumentumok nyilvánosságra, amelyek ezeket a számokat jelentősen korrigálták lefelé, valószínűleg azt jelezve, hogy a túlélők száma nagyobb. Talán a gyakran publikált 6 milliót (noha mi maximum 4.3 millióról tudunk) is helyesbíteni fogják
Dr. Nathan Nussbaum, a zsidó holokauszt tanulmányok vezetője

 

-A Francia Köztársaság hivatalos dokumentumai alapján (a háborús bűnök vizsgálatának intézete) szerint Auschwitz halottainak száma 8 000 000
- A francia Le Monde szerint (1978. április 20-án): 5 000 000
- Az Auschwitz-Birkenau-i gázkamra emléktábla szerint amelyet 1990-ben a lengyel kormány eltávolított: 4 000 000
- Rudolf Hoess, az auschwitzi tábor parancsnokának kihallgatási jegyzőkönyve szerint: 3 000 000
-Yehuda Bauer, a korunkbeli zsidóság történeti igazgatója szerint (jeruzsálemi héber egyetem): 1 600 000
- A francia Le Monde szerint (1989.szeptember 1.-ém) 1 443 000
- Raoul Hilber professzor holokauszt-kutató és “Az Európai zsidóság megsemmisítése”c. könyv írója (2.kiadás, 1988.) szerint: 1 250 000
- Lengyel tudósok, G,V, DPA, 1990.júliusi jelentése szerint:1 100 000
-Gerald Reitlinger, az “Endlősunk” írója szerint: 850 000

-1989. őszén M. Gorbacsov kinyitotta a szovjet archívumokat. Az auschwitzi halottak jegyzék szerint: 74 000″ (Magyar Jelen 2004 április 8.)

vagy:
Hal Turner népszerű amerikai rádiós a Turner Rádió Network 2007 jún. 4.-i adásában: “A Nemzetközi Vöröskereszt hivatalos dokumentumai bizonyítják, hogy a holokauszt egy csalás volt! A nemrég közzétett, évekig titkosított adatok azt mutatják, hogy a koncentrációs táborokban összesen 271.301 ember halt meg. Nem halt meg hatmillió zsidó, az egész állítás teljességgel koholmány volt”. Fénymásolatban bemutatja az ominózus vöröskeresztes dokumentumot is., ami a náci koncentrációs táborokban bekövetkezett halálesetek számát rögzíti, és mindeddig a németországi Arolsenben őrizték hét lakat alatt. A leleplezést csönd fogadta az illetékes helyeken (Genfben, Berlinben, New Yorkban és Tel Avivban…)
Legutóbbi időben (2009 január) pedig Richard Williamson brit püspök a Svéd Televizió egyik adásában jelentette ki, hogy nem hisz a náci gázkamrák létezésében, s úgy vélte, összesen 300 ezer zsidó halt meg a vész-korszakban természetes halállal. (Magyar Nemzet 2009. jan.27; Szittyakürt 2009. márc.)

A 6 milliós nagy számhoz azonban hozzá kellett rendelni valamiféle elpusztító gépezetet is, s megszületett az auschwitzi gázkamra elmélete, amely a valóságban -a felsorolt irodalmi kiadványok, a DVD-k és a számtalan média cikk és interjúk alapján- soha sem létezett.

Azt senki nem vitatja, hogy embertelen és elítélendő mindenfajta elhurcolás, így természetesen a zsidók deportálása, táborokba hurcolása is. Azt sem vonja kétségbe senki, hogy sokan szenvedtek, másokkal együtt a zsidók is és pusztultak el ezekben a táborokban. Azonban sem a számadat, sem a gázkamra nem valós történelmi tény.
Ám ha ez kiderülhetne, két probléma származna ebből:
- nem lehetne a továbbiakban morális, gazdasági, és politikai fegyverként használni a bűnös nép és a zsidó holokauszt kifejezést, és
- felmerülne az a kérdés is, hogy milyen alapon kasszíroztak be dollár százmilliárdokat erre való hivatkozással?

Tenni kellett tehát valamit ezen lehetőség ellen, ezért rákényszerítették az európai országokra a zsidó holokauszt történészi kutatásának megtiltását elrendelő büntető törvény elfogadását, s bűncselekményi tétellé minősítették annak bármiféle kritikáját, relativizálását, tagadását.

Időközben azonban egyes gondolkodóknak elegük kezdett lenni – ebben kezdeményezők ép-pen zsidó vallásúak voltak- eme
- egyoldalú történelem hamisításból,
- a történelmi kutatás objektív jellegének megkérdőjelezéséből
- a történelem-tudománynak a gazdasági érdekek szintjére való degradálásából,
s eleinte még óvatosan, de relativizálni kezdték a méreteket, a gázkamrákat és az Endlősung tényét is. Majd sorra jelentek meg az erről szóló vélemények, újságcikkek, könyvek. (lásd: irodalomjegyzék)

Francia történészszakma 19 képviselője Szabadságot a történelemnek 2005 évben tett nyilatkozata “A történelem nem jogi szabályozás tárgya. Szabad államban sem a parlament, sem az igazságügyi hatóság nem határozhatja meg a történelmi igazságot” (M.Demokrata 2006 jan. 26)

Chirac francia köztársasági elnök: “nem a törvényeknek kell írniuk a történelmet (M. Demokrata 2006 jan.26)

Jean Baynac neves francia történész 1996-ban a Le Nouveau Quitidien című napilapban beismerte, hogy a holokauszt ismert ábrázolása csupán néhány tanú vallomásán alapszik. “bizonyító erejű dokumentumok hijján a történészek kerülik a gázkamrákról való vitát “(M.Demokrata 2006 aug.31.)

és a legutóbbi időkből:

Lemonde francia lap Kilencszáz európai történész nevét közli, akik eddig csatlakoztak az úgynevezett blois-i felhíváshoz, amely szabadságot követel a történelemnek, hogy az állam büntető eszközökkel ne avatkozzon a történelemírásba, beleértve a holokauszt kutatást. Három magyar történsz is aláírta (M.Nemzet 2008 nov.29)

A szabad és objektív történelmi kutatásnak szükségszerűen foglalkoznia kellene a holokauszt fetisizálását szolgáló propaganda hazugságainak, tudatos félrevezetéseinek bírálatával is.
Közismertté válhatna, hogy
-Misha Defonseca: Túlélni a farkasokkal (igazi neve Monique DE Voel, nem zsidó: a történetet csak kitalálta)
-Bernard Holstein: Soul c.lágerregény (igazi neve Brougham, nem zsidó; az utolsó szálig fikció.)
-Binjamin Wilkomirski: Töredékek, gyermekkori emlékek; Könyvének nagydíjai USA-ban, Franciaorzságban, Angliában: igazi neve Bruno Dösseker keresztény, az ujjából szopta az egészet.
-dr. Nyiszli Miklós: dr. Mengele boncoló orvosa voltam: közönséges hamisítvány
(Magyar Demokrata 2008 március 19)
Kertész Imre: Sorstalanság című egyetlen könyvéért Nobel-díjra tupírozott “író” egy napig volt Auschwitzban

 

Nyilvánosságot kaphatna olyan történés is, amit Primov Lévi az auschwitzi túlélés c. könyvében, -aki rab volt- írt meg: “a szovjetektől való félelmében ő is az SS-őrökkel való visszavonulás mellett döntött. Végülis alig nyolcszázan maradtak a táborban, húszezren pedig a “náci tömeggyilkosokkal” való további együttélést választották.” (M.Demokrata 2006 máj.11)

Avagy helyet kapna a náci táborokban elő nem fordulható zsidó kegyetlenkedés is, amit Shlomo Morel a lengyel schwientochlow halálgyár parancsnoka 1945 novemberben a szovjet megszállás után követett el, aki ma Izraelben él, és Izraeltől két ízben történt kérés ellenére sem adják ki a lengyeleknek.
Néhány hónap alatt 80 ezer foglyot kínoztak halálra.Pl. kezet lábat összekötötték és úgy verték ágyúgolyóként a fejét a falba; németekkel verették egymást ; egymás gerincére kellett ugrani ; olyan erővel ütötték őket, hogy kiugrott a szemük ; megerőszakolták a német nőket; egy 13 éves kislány terhes lett, arra tanították a kutyákat, hogy a német férfiak nemi szervét leharapják ; saját kezűleg fojtott meg foglyokat ; Ő közvetlenül 1700 fogoly haláláért felelős. (M. Nemzet 2005 jan 24.)

Ma már egyértelműen bizonyítottnak látszik, hogy nem volt Endlősunk, nem voltak gáz-kamrák, s minden jő-érzésű ember elítéli, hogy a zsidók II. Világháborús szenvedéseit, és halálukat féktelen anyagi haszonszerzés tárgyává degradálták a holokauszt-ipar képviselői.

Gyurkovics Tibor író: “Valóban a zsidóság a holokauszttal a végtelenségig visszaél. Nem szégyenlik a szenvedéseiket búsás aranyra váltani a kolokauszt-iparban.” (M.Demokrata 2004 szept.30.)

Ez a mítosszá dagasztott állandó holokausztozás azonban nem szimpátiát, hanem éppen ellenhatást vált ki az emberekben *, különösen azonban, -így bennem is- akik a kommunista rendszerekben hasonló, vagy még súlyosabb szenvedéseken mentek keresztül. Ezekről azonban nem lehet, nem szabad a zsidó holokauszttal párhuzamos jelleggel még beszélni sem, nemhogy hasonló értelmezésben foglalkozni.

Ugyancsak fokozza a holokausztozókkal szembeni ellenérzést az a tény is, ahogyan éppen azok, akik -miközben a “megkülönböztetendő” szenvedéseikre hivatkoznak- miként foglalják el a palesztinok földjeit, hajtanak végre célzott likvidálásokat, bombáznak szuverén államokat, kínoznak elfogott rabokat, és miként irtják válogatás nélkül a palesztin őslakos-ságot. Natan Vilnai helyettes hadügyminiszter februárban (2008) nyiltan kijelentette::” Gázában “soát”, azaz holokausztot hoznak létre”. (Magyar Nemzet 2008 nov. 19)

Sajnálatosan nagy kár, baj, sőt világméretű humán és biztonságpolitikai probléma, hogy van egy nép, amely magát Isten kiválasztott népének tartva (ősrasszizmus, az Űbermensch elődje) vallási alapon lenéz mindenki mást, a “gojokat”,s az USA erejére támaszkodva magának gazdasági és politikai előjogokat vindikálva ezzel ellenszenvet, gyűlöletet, békétlenséget indu-kál, vált ki szerte a világban *.miközben nem vesz figyelembe semmiféle intést, figyelmez-tetést

- Soros György magyar származású USA bankár a zsidó alapítvány előtt tartott beszédében azt mondta: “Az antiszemitizmusnak a zsidók és Izrael az okai. Sőt saját magát is okolta, amiért Mahathir Mohamed malajziai miniszterelnök joggal mondhatta, hogy a zsidók uralják a világot.” (A zsidó távirati iroda tudósítása; megjelent M.Demokrata 2003 nov. 17)

-Kathleen Christison 30 évig a CIA-nál közel-kelettel foglalkozó ügynök Izraelről írott könyvében: “Izrael az önpusztítás felé halad, és saját magában kell keresnie katasztrófájának okát” Civil társadalma “rothadt”. “eszméletlenül brutális, amely fittyet hány a törvényességre és a polgári erkölcsre” (M. Nemzet 2006 júl 19)

Az emberiségnek békére, szeretetre és egymás kölcsönös megbecsülésére lenne szüksége a gyűlölködés és mások feletti uralkodási vágy helyett.

Reménykedjünk!
Mottó: Az igazságot nem kell törvényileg védeni, azt védik a tények.
” Csupán a hazugságnak van szüksége a kormány támogatására. Az igazság megáll egyenesen a saját erejéből” (Thomas Jefferson)

Pécs, 2009
Gróf Endre közgazdász

*A Pew Resarch Center közvéleménykutató (Magyar Nemzet 2008 szept. 9.) legújabb felmérése azt a meglepő eredményt hozta a zsidóellenes magatartásról, hogy nő több európai országban: Spanyolország 46 %, Lengyelország 36 %, Oroszország 34 %,… indiaiak 32 %, kínaiak 55 %, míg Japán és Délkorea a két érték kötött helyezkedik el, Amerikában 7 %.

Irodalmi hivatkozások:
“A talmud magyarul” (Somerset publicatoins California
“Cion bölcsek jegyzőkönyvei” (Interseas Editions)
“A hatmilliós zsidó mítosz nyomában” (Richard E. Harwood)
“Összeesküvés: A Nietzschei birodalom”:
“Zsidó történelem, zsidó vallás” Israel Sahak
“A hlokaszt-ipar” ; Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről: Norman G. Finkelstein
“Az izraeli politikát megalapozó mítoszok”: Roger Garaudy
“A tiltott igazság” Tények és gondolatok a holokausztról: Anonymus 2004
“Egy üres zsák nem áll meg magában. Az auschwitzi”gázkamrákban” történt “megsemmisítés” mitosza” Lars Andelskoch
“Nünberg Az utolsó csata” David Irving
“A kommunista párt és a zsidóság” Szabó Róbert
“Zsidókérdés magyarországi irodalma: vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály
“Harc a zsidó veszély ellen”: Bosnyák Zoltán
“Zsidó szupremácizmus, A zsidókérdés amerikai szemmel” dr. David Duke
“A nemzetközi zsidó”: Henry Ford
“Bolsevizmus és zsidóság” Jerman Fehst
“A zsidók világuralmi törekvései” Kmoskó Mihály
“Világuralmi téboly” dr. Plenter János

Üzletszerű hamis holokauszt irdalom. Magyar Demokrata 2008 márc. 19.
-Misha Defonseca: Túlélni a farkasokkal (igazi neve Monique DE Voel, nem zsidó: a történetet csak kitalálta)
-Bernard Holstein: Soul c.lágerregény (igazi neve Brougham, nem zsidó; az utolsó szálig fikció.)
-Binjamin Wilkomirski: Töredékek,gyermekkori emlékek; Könyvének nagydíjai USA-ban, Franciaorzságban, Angliában.: igazi neve Bruno Dösseker keresztény, az újjábból szopta az egészet.
-dr. Nyiszli Miklós: dr. Mengele boncoló orvosa voltam: közönséges hamisítvány
Kertész Imre: Sorstalanság. egy napig volt Auschwitzban
DVD
Dávid Cole interjúja Dr.Franciszek Pipperrel: A holokauszt legenda, avagy a “Gázkamra buborék”: Tények és hazugságok.
“Az utolsó óráig”: Hitler titkárnőjének visszaemlékezései
Cikkek
David Irving: az Auschwitzi gázkamra létezésének és működésének cáfolata (Magyar Demokrata hetilap 2003 nov.6)
“Az antiszemitizmus vádja mint politikai eszköz” Magyar Nemzet 2004 febr. 21
David Irving: “A történész kétli, hogy Hitler szerepet játszott a népirtásban” (Magyar Nemzet 2006 márc.
Hal Turner amerikai rádiós: “a holokauszt egy csalás volt…” Magyar Demokrata 2007 júl. 12.
“A Zyklon B gázról” Hosszú bosszú cikkben: Magyar Demokrata 2004 júl. 29
Kohn Lukacs: nincs gázkamra bizonyíték: Magyar Demokrata 2001 jún 7.
“Hivatalos lengyel jelentés az Auschwitz-i “gázkamrákról” Szittyakürt 2008 december

Tájékoztató kiegészítések

Izrael politikai elhelyezkedése
(Jewish Wold Revieró zsidó folyóirat: “… még a BBC-ben is elhangozhat, hogy szűk zsidó csoport irányítja az amerikai külpolitikát” /Magyar Nemzet 2003. dec.12./

“Az USA ugyanúgy Izrael gyarmata, mint ahogyan Izrael amerikai gyarmat. Buch Saron hegedűjátékára táncol, de Saron haptákba vágja magát, ha amerikaiak parancsolnak nekik valamint. (Megjelent az USA elektronikus újságjában /M.Nemzet 2005.jan.27/)
Neswsweek (Magyar Nemzet 2008 okt.
“A Közel-Keleten senki sem tesz különbséget az Egyesült Államok és Izrael között”

Tzipora Menachet izraeli kormány szóvivője az Izraeli TV interjujában 2009 febr.1-én
“Tudjuk nagyon jól, hogy az ostoba amerikaiak tisztában vannak vele, hogy bárki is üljön a Fehér Házban, mi ellenőrizzük a kormányukat. Ön is tudja és én is tudom, hogy egyetlen amerikai elnök sem lehet olyan pozicióban, hogy minket megleckéztessen, bármit is csináljunk. Mit tehetnek az amerikaiak? Mi irányítjuk a kongresszust, a showbusinesst, és mindent Amerikában. Amerikában még az Istent is kritizálhatod, de Izraelt nem”

Szemle a Tamudból
A “Talmud”-, -amely a zsidó vallás “bibliája”- azt állítja, hogy a zsidóság Isten “kiválasztott népe” és a “gojokat”, azaz a nem zsidókat a teremtés másodrangú szereplőinek minősíti, akikkel szemben a zsidóságnak elsőbbségi jogai vannak.
Példaként:
“Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gójra, aki neked nem felebarátod: egy gojt szabad megcsalnod és tőle uzsorát venned:…”(Baba mezia 61a. Tasephot.) “Egy testvérednek (izraelitának) megrablása tilos, de egy nem zsidónak megrablása meg van engedve.” (111b. lap)
“…amikor a Messiás eljön, mindenki rabszolgája lesz az izraelitáknak” Talmud 43b. lap.

A zsidóság viselkedése a II.világháborút megelőzően
A zsidóság stratégiáját a Cion bölcsek jegyzőkönyvei tartalmazzák, amelyet az 1897-ben Baselben tartott első Cionista Kongresszuson állítottak össze, s amelyben a zsidó szabadkőműves világbirodalom megteremtéséhez vezető utat jelölték ki. Ezen összeállításban XXIV jegyzőkönyv került feljegyzésre: pl.
I. A politikai szabadság gondolata, mint zsidó csalétek
III. A hatalmas zsidó despota előtt a gójok hason csúsznak majd
XI A titkos szabadkőművesség hajtja a gój tömegeket a zsidók jármába
XII. Meg kell büntetni azt a gójt, aki nem hisz a zsidó világkormány csalhatatlanságában.
XX A majdani világállamban minden a zsidó király családi öröksége lesz
XXIV Dávid király dinasztiájának uralma a világ felett

A Bilderberg csoport
The Times, Anglia, 1977
“A Bilderberg csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatal-masabb, legbefolyásosabb embereknek klikkje, akik titokban szerveznek dolgokat, amelyek azután később, mint véletlen események meg is történnek.”
Denis Healy korábbi brit hadügyminiszter: “A világ eseményei nem véletlenszerűen történnek, ezeket megcsinálják, úgy intézik hogy megtörténjenek”

A Bilderberg csoport 1954-ben alakult és évente egyszer titokban találkoznak. Azóta összesen ötvenhatszor találkoztak. Tagjai többek között David Rockefeller, Henri Kissingert, Zbiegniew Brzezinski, Tony Blair, Paul Wolffowitz, Bill Clinton, USA alelnökei, CIA és FBI igazgatói stb.

A csoport úgy működik, mint egy “árnyékvilágkormány”, amely éves találkozóin teljes titok-ban döntéseket hoz, és azt is megbeszélik, hogy a döntéseket hogyan valósítja meg.”A Bilderberg csoport a nemzetek utáni kort tervezi meg, azt amikor már nem lesznek független országok, csak régiók, amelyet egységes elvek irányítanak. Ez globális gazdaságot jelent majd, egy világkormánnyal, és általános, egységes vallással.”

A Bilderberg csoport jövőt alkotó elképzelései:
- nemzeti identitások eltörlése
- nulla növekedésű társadalom (a kiszolgáltatottság megteremtése)
- az országok állandó egyensúlytalanság állapotában tartása
- az oktatás központi irányítása
- valamennyi nemzetközi és fontos hazai politikai kérdés központi ellenőrzése
- az ENSZ megerősítése
- további szabadkereskedelmi régiók létrehozása
- a NATO szerepének további növelése, igazi világkatonasággá alakítása
- egységes jogi és társadalmi rend
(Új Idők 2008 január: dr. Csath Magdolna)

Nemzeti Hírháló

Nemzeti InternetFigyelő