ÚJPOGÁNY VALLÁS
Tomory Zsuzsa
Több helyről érkezett az alább teljes egészében idézett szöveg:
Püspökök: A Kárpát-Haza Templom csak újpogány emlékhely
2010. június 03. 07:26 HunHír.Hu-információ
Alulírottak, egyházaink területileg illetékes püspökei hetekkel ezelott szóbeli meghívást kaptunk a Verocén épült Kárpát-Haza Temploma szentelésére. Hivatalos meghívót a mai napig nem kaptunk, jóllehet több fórumon feltüntették a nevünket az ünnepségen szolgálók között.
A magyar összetartozás ügyét - különösen a trianoni trauma tudatában - rendkívül fontosnak tartjuk, és a magunk részérol folyamatosan meg is teszünk mindent a közösség megéléséért és a sebek gyógyításáért. Azt a tényt örömmel üdvözöljük, hogy Verocén létrejött egy emlékhely, és elismeréssel adózunk sokak áldozatvállalása elott. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el súlyos fenntartásainkat az épület szimbolikájával illetve a benne tervezett programokkal kapcsolatban. Keresztény templom szakrális középpontjába nem kerülhetnek Jézus Krisztus helyébe vagy mellé pogány mitológiai alakok.
Bár nemzetünk múltjának részét képezi ez a gondolatvilág, mindez még a kereszténység elotti hitvilághoz tartozik, s nem egyeztetheto össze a Krisztus-hitünkkel. Már korábban is többször felemeltük szavunkat a sajnálatos módon elburjánzó újpogány jelenségekkel szemben, amelyek gyakran híveinket is összezavarják. A verocei "Kárpát-Haza Templomát" így a magunk részérol csak emlékhelynek tudjuk tekinteni, semmiképp sem keresztény templomnak. Ezért legnagyobb sajnálatunkra az avatáson nem tudunk részt venni.
Dr. Beer Miklós
római katolikus megyéspüspök
Szabó István
református püspök
Dr. Fabiny Tamás
evangélikus püspök
A cikk továbbítóinak gondolat és érzésvilágát tükrözve, megfelelő változatosságban került tárgyalásra e püspöki levél, s a pápai utasítás is:
"A Vatikán ezt az utasítás adta a püspököknek: "a hagyományos vallás tagjaival, akik nem akarnak megkeresztelkedni, párbeszédet kell folytatni a kölcsönös megértés, tisztelet jegyében és a hagyományos vallásokban fel kell fedezni az Ige magját, és közösen keresni Isten akaratát." (PONTIFICAL COUNCIL FOR INTERRELIGIOUS DIALOGUE, PASTORAL ATTENTION TO TRADITIONAL RELIGIONS; [Lelkipásztori figyelem a hagyományos vallások irányában] letter of the Pontifical Council for Interreligious Dialogue to the Presidents of Episcopal Conferences in Asia, the Americas and Oceania, 21 November, 1993, Francis Card. Arinze, President http://www.katolikus.hu/kek/kek00050.html, http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/interelg/documents/...).
Látszólag e tárgyban majdnem minden elmondható elhangzott már, de egy néhány gondolat még szót kér, s ezeket szólítom most meg, jelentkezésük sorrendjében.
Érdekes, hogy a katolikus püspöki kar tiltakozik a legjobban az "újpogány" épület ellen akkor, amikor
1. naponta a pogány latin nyelven mondja a misét, s nem Jézus nyelvén
2. pogány latin nyelven, pogány latin betűkkel írja körleveleit, tiltakozásait.
3. A pogány művészet majd minden terméke megtalálható szent városuk, a Vatikán kertjében
4. Pápáit pogány nevekkel látja el kedve szerint akkor, amikor magyar gyermekeket magyar "pogány" névre senki nem keresztelhette igen sokáig
5. Ha minden Krisztus előtti gondolkodást pogánynak minősít, mit keresnek az Ótestamentum alakjai templomaik oltárain, s idétlen szörny fejek legnagyobb katedrálisaik külső díszei között?
6. Keresztényi szeretetet mikor gyakorolt? Amikor máglya, olajba főzés és egyéb eljárásokkal biztosította hatalmi rendszerének fennmaradását? Amikor táltosainkat az inkvizició megbizható ügynökei faggatták, bár bűnt soha nem tudtak felhozni ellenük. Fel tudta-e fogni, képes volt-e arra, hogy felfogja Koppány és felesége áldozatának hatalmas voltát, amikor inkább vállalták a borzalmas halált, mint azt, hogy hátat fordítsanak népünk öröktől való Egy Istenének?
Hogy ezekben az esetekben a latin műveltséget pogánynak nevezem, megtiszteltésnek vehetik, mivel:
A pogány szó a pogány latin nyelven paganus, azaz falusi, s falusi embereket jelent. Ezek a falusi emberek azok, akik az őshagyományokat a legnagyobb szeretettel és kegyelettel őrzik, bizonyíthatóan sok ezer év műveltségét mentve át, egy olyan fennkölt világot melytől sajnos mentes az erőszakpolitika fenntartására szervezett katolikus papi testület gondolatvilága, s ennek magasságára mindeddig felemelkedni képtelenek voltak. Ha nem így volna, szeretet, egyetértés, teremtő munka folyna hatáskörükön belül is, s nem lett volna szükség e levél megírására.
De ha saját hatáskörében, életterében a püspöki kar egyháza nem berzenkedik a Jézus előtti pogány dolgoktól - sem a régitől, sem az újtól - miért akarja éppen a magyar érzésvilágból kiirtani Istennel és a Teremtéssel kapcsolatos ősemlékeinket?
Első sorban azért, mert Európában csak a magyarnak volt magas erkölcsi tartalommal megáldott, Egy Istent hívő vallása. Ez a magyar őskereszténység volt az a forrás, melyből a római birodalom romjait egyházi köntösben fenntartani akaró hatalmi szervezet a saját céljaira merített, s alkotta meg az európai római "keresztény" egyházat. Végtelenül sajnálatos a tény, hogy a magyar ősvallásból csak a külsőségeket vették át, a lelki emelkedettség teljes mellőzésével. A magas erkölcsi tartalmat ringató ősképek teljes meg nem értésének jelei a mai napig tisztán láthatók, de ez egy következő írás tárgya.
Régi, jól megszervezett, római katolicizmus előtti "pogány" szent helyeket átkeresztelve tartották meg, s ezek összetartó erejét, a báránybőrbe bújt farkas fondorlatával. Mindent, ami ebben a magyar ősvallásban szép, felemelő, lassan rúttá, megvetendővé, elkerülendővé tettek. Ugyan ilyen sorsra jutottak az amerikai indiánok: Istenükből ördögöt alkottak, s a tenger túlsó partjain nevelkedett igen keresztény, puritán hittérítőjük, Cotton Mather üldözendő vadaknak nevezte őket, akiket lelőni keresztényi kötelesség, mivel "azok szittyák." Néhány ezzel kapcsolatos idézet:
- "Kevés kétség férhet ahhoz, hogy északi indiánjaink eredetileg szittyák." (Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars p. 203 "There has been little doubt that our Northern Indians are originally Scythians;...")
Az amerikai indiánok nagy kutatója, Kenneth Roberts, Arundel című művében a következőket mondja:
"Lehet, hogy elátkoznak, amiért a következőket mondom; de hacsak rosszul nem olvastam a Bibliát, több kereszténységet és emberi jóságot találtam a Rabomis, a Hobomok, a M'téoulin, a Natawammet és a Mogg Chabanoke és Natanis indiánoknál, s a többi indián barátaimnál, mint a mélyen tisztelt és kegyetlen bostoni Cotton Mathernál, aki írásaiban kijelentette, hogy minden vörösbőrű szittya, s a rajtuk elkövetett kegyetlenkedések, a velük kötött szerződések be nem tartása Istennek tetsző cselekedet." (Kenneth Roberts Arundel, Doubleday and Company, Inc. Garden City, New York, 1956 - Saját ford.T.Zs.)
Igy bújik ki a szög tengeren túli útján a zsákból: A magyar ősnépet ki kell irtani, hogy ne álljon ott a maga fennkölt gondolkodásával állandó figyelmeztetőül: Isten és ember közötti szer a szeretet, mely szerez. Teremt. Teremtés nincsen szeretet nélkül. Ez az Ige, s magyar őshitünk magja. Erre figyelmeztetett Jézus, amikor kérdőre vonta hallgatóit: hogyan mondhatják azt, hogy szeretik Istent, akit nem látnak, amikor felebarátaikat nem tudják szeretni, noha azokat látják. Ez az alapvető gondolat - őshite minden tételével együtt - magyar nyelvünk szerkezetének része, örök emlékeztetőül.
Nem én írom le elsőként a magyar ősnép kiirtására buzdító mondatot. Egy időben ettől zengett Európa. S ha most szerte nézünk a világban, a halálra itélt és máig kínozott magyar nép kiirtásán túl a hozzánk közel álló népek ellen is megy a harc. Ha még inkább közelebbről nézzük a történéseket, rá kell döbbennünk, hogy ezen népek legtöbbjének szent lobogója a piros-fehér-zöld, melyről azt a valótlanságot tanítják nekünk, hogy a francia forradalom idején született. A francia forradalom és Szent Bertalan éj borzalmai szemükben jobb példaképek, mint népünk zászlaja, mely erő és anyag együtteseként Életjelkép ősidők óta.
De nemcsak a katolikus egyház félti a maga félig rágott koncát a magyar ősiségtől. Amint a Krisztus utáni időkben ők gyártottak maguknak "egyedül üdvözítő egyházat" a félreértett és magyarázott magyar ősvallásból, ugyanez történt az ótestamentumi alapon álló zsidóság esetében is: vallásuk soha nem ismerte volna a magyar őstudat ringatta Egy Isten fogalmát, ha babiloni fogságuk idején nem ismerkednek meg az akkori, magyar ősműveltséget hordozó nagyműveltségek történelmével, tanaival, melyből az idők folyamán megalkották (mondjam: összelopkodták?) forrásokra nem hivatkozva a maguk "vallását", melynek során egy félreértett ősfogalom alapján "Isten választott népének" nevezve ki magukat, s a szeretet Egy Istenét a bosszúállás istenévé. Náluk van a konc másik fele, s ezért találtak olyan szépen egymásra, Róma és Izrael olyannyira, hogy Krisztus előtti pogányságban sínylődő izraelitákból több ízben választottak pápát, s templomaikban naponta himnuszokat zengenek - nem Istenről - Izraelről, noha e név eredetével sincsenek tisztában.
Régi mondás: az igazságot nem lehet véka alá rejteni.
Magyar Adorján figyelmeztet: de lehet, de az igazság akkor is igazság marad.
E sorok írója pedig figyelmeztet: igen nehéz, sőt lehetetlen a világ egyetlen Igazságát, az Ég Urát, Istent véka alatt tartani!
A magyarság nemzeti imája: "Hiszek egy Isteni örök Igazságban!"
Az Igazság nagy napja közeleg, a tolvajok tette nyilvánvalóvá válik minden tiltakozásuk ellenére is. Figyelmeztet: Mit nyernek, nyerhetnek akkor, ha az egész világot megnyerik is, de a lelküben kárt vallanak?
Felháborodás helyett beismerés, bocsánatkérés, s javulás vezethet a helyes útra. A katolikus püspök levelét ugyancsak aláíró protestáns püspököket is gondolkodásra intem.
Velünk magyarokkal Boldogasszony Anyánknak szóló szép éneket így énekeltették:
"Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el..." Milyen jogon tették ezt?
Hogyan éreznék magukat a római egyház képviselői, ha róluk ezt énekelnénk?
Visszatérve a mába: a magyar katolikus papság hajlamos a pápánál is pápább lenni. Jelen esetben a vatikáni magyar kápolnára gondolok, melynek oltárképén a Csodaszarvas már helyet kapott... A régi nagy ködösítések mögül lassan, de biztosan felragyog a nap.
Utóljára, de nem utólsó sorban hangsúlyozni szeretném, hogy amikor katolikus hatalmi rendszerről beszélek, nem a néha-néha felbukkanó, magyar lelkű papokról, sem a jóhiszemű, jóra igyekvő, ártatlan hívőkről szólok, hanem a felettük álló, őket kihasználó hatalmi szervezetről.
Mindez néhány gondolat - kidolgozásuk az utánam jövő fiatalokra vár...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
