Vén István feltaláló olyan mennyiségű geotermikus energia kitermelésére tett kísérletet, hogy a bukás után börtönbe került.
2009/06/01 - 22:39 SzKR

Vén István feltaláló 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t az ún. gádorosi NSZ.3 termálkút ügyében. A tározóból 5000 milliárd euró értékben 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehet kinyerni 25 év alatt.

Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még 1992-ben. 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jeggyel akarta megcsinálni az évszázad üzletét: egy 5000 KW-os villamos-erőművet az NSZ.3-as kútra. Több energia van itt, mint Kuvait összes olaja! Tervéből bukás lett: a feltaláló börtönbe került és immár 15 év óta áll a geotermikus villamos-erőmű ügye. Most úgy tűnik, fordult a kocka, és bírósági per lesz szeptemberben. A 15 éve tartó huzavona a kút tulajdonjoga körül bonyolódik.

A legnagyobb nemzeti kincs

A szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat hazánk legnagyobb mobilizálható, több ezer köbkilométeres, ún. nagyentalpiájú geotermikus tározó rendszerére talált rá 1981-ben az Orosháza melletti Gádoroson. Az állami vállalat szakemberei ekkor még nem tudhatták - hiszen csak földgázmezőket kerestek - hogy az NSZ.3-as keresztnevet kapott kút, az ország egyetlen olyan ismert helye, ahová a feltörő több mint 180 fokos termálvize miatt, előbb-utóbb megérné egy 5000 KW-os erőmű telepítése is. A Kórógy és a Mágocs-erek határolta terület középpontjában meglelt "forrást" még ugyanebben az évben az állami vállalat mérnökei ledugattyúztatták, elzárták. 1985 decemberében a 13 kilométerre arrébb fekvő Fábiánsebestyén külterületén a cég fúrómesterei ismét rábukkantak erre a tározóra, ám a tengervíz itt már - a gádorosival ellentétben - 300-400 atmoszférás túlnyomással tört fel 180-200 Celsius fokon. A ritka geotermikus adottságokkal rendelkező kutat ekkor már nemzetközi figyelem kísérte.

Becslések szerint a tározó hasznosítható energiakészlete meghaladja Kuvait Állam teljes olajkészletét. Egy valóságos "geológiai atomkazánnal" állunk szemben, amelyben az évmilliókkal ezelőtt bezáródott tengeriszapot a Föld belsejében mindenütt jelenlévő radioaktív anyagok bomlásánál felszabaduló energia hevítette fel. A 25 év alatt kitermelhető 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértékű energiakincs nemcsak a Kárpát-medence, hanem egész Közép-Európa energiaellátásában jelentős szerepet foglalna el. Nagy előnyünk Izlanddal szemben, amely ma geotermikus nagyhatalom, hogy ott a különböző helyeken felbukkanó kitöréseket kell befogni hasznosításra, míg hazánkban minden egyes fúrt kúton szabályozhatóan tör fel az elementáris energia. Mivel a víz oldott földgázt is tartalmaz, azt akár le is választhatjuk. A nedves tározórendszer oldott földgázkészletét néhány százmillió tonnára becsülhetjük, ami több mint a ma sokat emlegetett makói gázmező vélelmezett készlete. Az NSZ.3-as 0106/7 hrsz. termálkutat 1991-ben felújították, és próbatermelést végeztek rajta. Hőteljesítménye 20-30 MW-ra kalkulálható, amelyre a fent említett jellemzők miatt 5000 KW-os villamos erőmű telepíthető.

Kié a kút tulajdonjoga?

A Kőolajkutató Vállalat bányaszolgalmi jogát 1984-ben jegyezték be az NSZ.3-as mélyfúrásra. Akkor a Magyar Állam volt a föld tulajdonosa. Aztán jött a rendszerváltás, és az 1990. évi LXV. tv. 107.§. (2) alapján a termálkút és az ahhoz tartozó terület Gádoros Nagyközség Önkormányzatának tulajdonába került. A képviselő-testület tagjai már korábban is kezdeményezték az ingatlan "f" alrészletét képező termálkút hasznosítását. Ehhez azonban sem tőkéjük, sem erre szakosodott vállalkozójuk nem volt. 1993. október 14-én "Adásvételi előszerződés" keretében az önkormányzat eladta a 0106/7 hrsz. ingatlant Vén Istvánnak azzal a kötelezettséggel, hogy az apportálást követően, a vevő 94 százalékos többségi tulajdonában lévő Első Magyar Geotermikus Villamos-erőmő Kft..-jének 5 éven belül villamos- és hőerőművet, valamint desztillációs és frakcionáló üzemet kell létesítenie. Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még 1992-ben, ám egy évvel később már 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jeggyel akarta megcsinálni az évszázad üzletét A vállalkozó ugyanis nagyszabású kárpótlásijegy-felvásárlási akciót hirdetett. Annak érdekében, hogy felhívása kellő számú érdeklődőre találjon, néhány hónapos fizetési határidővel 120 százalékos árat ígért a jegyekért a vállalkozó. A felvásárlási akcióba - régi 56-os bajtársai segítségével - a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TŐB) és az Antall-kormány több politikusa is besegített. Az akció olyan jól sikerült, hogy a geotermikus erőmű felépítéséhez több ezer ügyfél ajánlotta fel az egymilliárd forintot is meghaladó összértékű kárpótlási papírját. Vén István állítja: tettével egyszerre több ellenséget is szerzett. A beruházás alapjául szolgáló gádorosi meddő olajkútra ugyanis nemcsak ő, hanem a MOL Rt. is kidolgozott titokban egy geotermia-projektet. A nagyszabású felvásárlási akció pedig nem esett ínyére a jegyek alacsony árában érdekelt spekulánsoknak sem.

Geotermiai lottóötös

Nagy dobás volt, hogy 1981-ben eltalálták a Békés-Csongrád megyék alatti, több ezer köbkilométeres geotermikus tározót, amit a pannon rétegek alatt fekvő hatalmas töréstáblák, rétegek zártak közre. Lehet, hogy száz újabb fúrással sem érnénk célt, úgyhogy ezt az eredményt nevezhetjük "geotermiai lottóötösnek" is. Sajnos a közeli fábiánsebestyéni fúrás környezeti katasztrófával fenyegetett, így a kb. 100 MW-os vadkitörést el kellett fojtani. A két fúrás által eltalált tározó legalább 3000 méter mélyen van, a "felszínközeli" rétegekből 180-200 C fokos nedves gőz tör fel, a mélyebb - 8-10 km-re is lenyúló - törések átlagos hőmérséklete pedig a 250 C fokot is meghaladja. A tározóval ma egyetlen kapcsolat az NSZ.3-as mélyfúrás. Ezért megy a harc. Meg az ország energiaellátásának nagy üzletéért.

Sokan inkább akarnak jó felárral orosz vagy közel-keleti energiát, mintsem, hogy kitermeljük az energiafüggőségünk enyhítésére és egy új iparág megalapozására alkalmas, nagyentalpiájú geotermikus tározóinkat.

Hazugságok és börtönévek

A történet további fejleményei mégis több kérdést vetnek fel: még negyedéves elmaradása sem volt a kifizetésekkel Vén Istvánnak, amikor csalás gyanújával 1994-ben a vállalkozót előzetes letartóztatásba helyezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói. Az erre vonatkozó rendőri indoklás többek között idézte a MOL Rt. azon nyilatkozatát, miszerint a Vén által magáénak mondott mélyfúrás valójában nem az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-é, hanem az olajipari nagyvállalaté. A MOL arra hivatkozott, hogy mivel az 1993-as adásvételi szerződést a földhivatalok csak 1996. október 1-jén vezették át a tulajdoni lapra, így azok semmisnek tekinthetők. A MOL Rt. a rendőri, majd bírósági eljárásban azt is kijelentette, hogy Vén István 1990-ben bejegyzett szabadalma működésképtelen és a terve "kivitelezhetetlen". A vállalkozót - aki 56-os forradalmi tevékenysége miatt már korábban ült négy évet a kádári börtönökben - végül kilencévi börtönbüntetésre ítélték, ám a bíróság végül is az ítéletét hét év letöltendő börtönbüntetésre enyhítette. Időközben a földhivatal - amely a vállalkozó szerint szándékosan késett a tulajdonjog bejegyzésével - Vén István nevére írta a kút tulajdonjogát.

A MOL új céget alapított a geotermikus energiára

Tavaly a MOL a Green Rock Energy ausztrál céggel közösen CEGE néven társaságot alapított azzal a céllal, hogy az Magyarország piacvezető energiatermelő társaságává váljon. Időközben az NSZ.3 kút mélyfúrására a MOL bejegyzett bányaszolgalmi jogot szerzett. Vén István most a perújítást követő szeptemberi tárgyaláson azt kéri a bíróságtól, hogy az olajtársaság bányaszolgalmi jogát töröljék, hiszen a 0106/7 hrsz. alatti terület nem a MOL-é, hanem az övé. A 15 évvel ezelőtt kezdődött per és következményei a következő részben olvashatók.

A fábiánsebestyéni vadkitörés katasztrófája

1985 decemberében Fábiánsebestyén külterületén hatalmas geotermikus energiatározóra bukkantak. A tengervíz 180-200 Celsius hőmérsékleten és 300-400 atmoszférás felszíni túlnyomással tört fel. Azonban az ún. FÁB.4 környezeti katasztrófával fenyegetett, így a kb. 100 MW-os vad kitörést el kellett fojtani.

Történt ugyanis, hogy a fúrásponton a 6 colos súlyosbító oszlop kiépítése során a lyukegyensúly megbomlott, ezért a biztonsági tolózárat felszerelték, majd a kitörésgátlót rázárták. Ekkor 50 bar túlnyomás jött létre, és a biztonsági tolózár leszakadt. A főfúrómester a baleset során életét vesztette. A 160 C fokos gőz olyan nagy nyomással tört a felszínre, amekkorát eddig a világon sohasem tapasztaltak.

Ezért a Világbank javaslatára bevonták a kitörések elfojtására szakosodott amerikai Red Edert nevű céget. A kitöréselhárítás során a 160 tonna össztömegű fúrócsövet elvitték, majd a fúrótornyot ledöntötték, és alkatrészekre bontva elszállították. A sérült kitörésgátló helyébe pedig újat szereltek. A 47 napos megfeszített munka után 1986. január 31-én a kutat végleg lezárták. A magas hőmérséklet és nagy nyomás ugyanis felrepeszthette volna a béléscsövet, és a vízgőz kimoshatta volna a föld felső laza rétegeit kráterszerő üreget képezve. Ez pedig ellenőrizhetetlen vad kitöréshez vezetett volna.

Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető - teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán!

Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

Megalakult az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.

Vén István feltalálónak, akinek turbina szabadalmát 1990-ben bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna a villamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a MOL Rt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi LXV. tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az önkormányzatokhoz került. "Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki számomra, hogy ki a valódi tulajdonos" - tette hozzá Vén István, aki ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor, ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-t (EMGV).

Kárpótlási jegyek mizériája

Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor jött kapóra a kárpótlási jegyláz. 56-os múltja miatt jó kapcsolatokat ápolt a TIB-bel (Történelmi Igazságtételi Bizottság) és a POFOSZ-szal (Politikai Foglyok Szövetsége), akik segítettek abban, hogy 13 megyében jegyeket vásároljon. Előre 20%-ot fizetett ki, majd 90 nap elteltével további 100%-ot ígért, noha akkoriban jó, ha a címérték fele árában elkeltek a jegyek. Összesen 1,22 milliárd névértékben vásárolt jegyeket. Bár 700 milliót kifizetett, 1994 tavaszán fizetési késedelembe került, egyszerre több mint 3000 ember jelentette fel. Furcsa módon ugyanis egy hónap múlva bizonyos csoportok 50% alá vitték a kárpótlási jegyek árfolyamát, amit a vizsgálat 6 hónapja alatt már 18%-ra süllyesztettek, azaz az EMGV által ténylegesen mindenkinek kifizetett 20%-os előleg értéke alá. Ezzel összefüggésben érdekes adatokkal szolgál dr. Petri Edit "Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998" c. műve. A szerző táblázatai szerint a "kárpótlási maffia" 30-40 milliárd forintot "keresett" az egész folyamat során.

Lecsukták

Vén Istvánt 1994 áprilisában tartóztatták le különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt, hiszen a kárpótlási jegyek egy részét nem fizette meg. A nyíregyházi városi ügyészség 1994-s vádirata szerint az EMGV "sem az érintett földterületek tulajdonjogát, sem a kutat, sem a geotermikus energia kutatására és kitermelésére feljogosító koncessziót, továbbá a bánya-, vízügyi- és környezetvédelmi szakhatósági engedélyeket sem igyekezett megszerezni." Ezzel szemben már 1993 októberében együttműködési megállapodást kötött a gádorosi tsz-szel, amely szerint a "kút földterületének cseréjét a földkiadó bizottság elősegíti. (...) Vén István a tsznek pénzeszköz végleges átadása címen 5 millió forintot befizet." Az 1995. júliusi adásvételi szerződésben pedig leírták, hogy Vén 1993 őszén az adásvételi előszerződés aláírásakor kifizette a 3,9 millió forint vételárat. Az ügy azért haladt ilyen lassan, mert a pénzből a szövetkezet tagosította a földeket, aztán adták el. Az átírási késedelem miatt - furcsa módon a békés megyei földhivatalok roppant lassan dolgoztak - Vén István nem apportálhatta a megvásárolt ingatlanokat, így a befektetések függőben maradása a Kft.-nél fizetési késedelmet generált. A nyomozó hatóságok miért nem vették figyelembe a nyilvánvaló dokumentumokat?

Hazudott a MOL?
(...)