Írásom első részében szeretném Önöket kérni, ne vegyék át a világ, a média- és véleménydiktatúra szóhasználatát, mely szerint az, amit Williamson püspök mondott, bármiféle tagadást jelentene.

Nem, Williamson püspök semmit nem tagad. És az égvilágon senki, értsék meg, kérem, egyetlen holokauszt-tagadással megvádolt személy sem tagad bármit is. Mit jelent a tagadás szó? Ha én egy állítás helyességéről meg vagyok győződve, és ezt bármilyen indítékból nyilvánosan kétségbe vonom, igen, akkor tagadom azt az állítást.

Azonban Williamson püspökről ilyesmit állítani egy páratlan szörnyűség, majdhogynem szinguláris szörnyűség.

Tudom, hogy a tagadás szót naponta százszor halljuk (attól függően, mennyi sajtót és TV-t fogyasztunk). De egy százszor vagy ezerszer hangosan kimondott hazugság mindig hazugság marad, míg egy egyszer halkan kimondott igazság mindig igazság marad.

Akkor minek lehet Williamson püspököt nevezni, ha nem tagadónak? A legjobb, ha megkérdezzük az illető személyeket. Olyan válaszokat fogunk kapni, hogy „nem tudok benne hinni, mert a tények másról győztek meg”, vagy „a bizonyítékok alapján csak azt lehet mondani, hogy a holokauszt úgy, ahogy ismerjük, nem történhetett meg”. Azaz mindazon személyek, akik közül Williamson püspök áll leginkább a fókuszban, nem tudnak hinni valamiben, valamiben kételkednek, valami iránt szkeptikusok.

Kérésem ezért: nevezzék Williamson püspököt annak, ami: szkeptikusnak, kételkedőnek, (holokauszt-) hitetlennek. Hogy Önök is átveszik a világ szóhasználatát, Orwell klasszikus művére, az 1984-re emlékeztet. Mint ismeretes, az újnyelv megcélzott teljes reformja után Óceániában senki nem tudott másképp gondolkozni, mint ahogyan a párt kívánta. A nyelv és ezáltal a gondolatok nem találtak szavakat a másfajta kifejezésre.

Másodszor: ne vádolják Williamson püspököt antiszemitizmussal. Önök nagyon pontosan tudják, hogy ő nem antiszemita, és mint hívő katolikus vezető funkcióban nem is lehet az. Itt csak ismételni tudom az első pontban megfogalmazott kifogásomat: ha a világ egy hazugságot, hogy ő antiszemita, százszor ismétel, attól az még mindig hazugság marad. Hogy milyen tarthatatlan ez az állítás, egy rövid példával szeretném megvilágítani.

Képzeljék el (természetesen abszolút hipotetikusan): a közeljövőben lesz egy világháború, és a háború után az arabok a győztes oldalon, az izraeliek pedig a vesztes oldalon állnak. Mint minden őszinte keresztény és demokrata, Önök is elítélik természetesen a háború után az izraeliek szégyenletes cselekedeteit, melyeket a Gázai övezetben elkövettek 2008-2009 évfordulóján.
De egyszer csak azt olvassák az újságban, hogy az izraeliek ebben a háborúban palesztin gyermekeket élve főztek meg forró vízben, hulláikat a kutyáknak dobták oda eledelül, és gázkamrákat üzemeltettek.

Képzeljék el, ezt olyan sokszor ismétlik a médiában, hogy Önök is hinni kezdenek benne, talán van benne valami, hiszen olyan sok arab szemtanú tanúsítja ezeket, és amit az izraeliek csináltak, az tényleg nagyon rossz volt.

De ennek ellenére néhány ember az Önök egyházából makacsul azt állítja, csakugyan nagyon szörnyű volt, amit az izraeliek műveltek, foszforbombák, iskolák, kórházak eltörlése a föld színéről, stb., de a fenti állítások minden alapot nélkülöznek, nem bizonyíthatók be. Csak tanúvallomások szólnak mellettük, a kriminalisztikai, laboratóriumi, műszaki vizsgálatok inkább ellenük szólnak. Nos, vádolnák Önök ezeket a személyeket – akik különben kifogástalan életet élnek, sőt, határozottan elítélik az izraeliek rémtetteit és semmiképp nem nevezhetők arabellenesnek – antiarabizmussal, csak mert a háború egyes részleteit eltúlzottnak gondolják, és így nem tartják igaznak? Nem az volna ebben a helyzetben megfelelő, hogy az illető személynél érdeklődjenek, miért állítanak ilyeneket, hiszen mindenki tudja, hogy milyen borzalmas dolgokat műveltek az izraeliek? Nem az volna illő, hogy az illetők érveit meghallgassuk, és azokkal szálljunk vitába?

Itt szeretnék utalni neves revizionisták kijelentéseire utalni. Mit mondanak ők maguk a revizionizmusról?

A revizionizmus
nem állítja, hogy nem volt zsidóüldözés;
nem állítja, hogy a zsidókat nem érte jogfosztás;
nem állítja, hogy nem voltak deportálások;
nem állítja, hogy nem voltak zsidó gettók;
nem állítja, hogy nem voltak koncentrációs táborok;
nem állítja, hogy a koncentrációs táborokban nem voltak krematóriumok;
nem állítja, hogy nem haltak meg zsidók különböző okok következtében;
nem állítja, hogy nem üldöztek egyéb kisebbségeket, mint pl. a cigányokat, Jehova Tanúit, homoszexuálisokat, politikai másként gondolkodókat;
és végül
nem állítja, hogy az itt felsoroltak nem voltak jogtalanságok.

Evvel szemben a revizionisták a következőket állítják:
1. A nemzetiszocialista kormánynak nem volt parancsa a zsidók fizikai megsemmisítésére;
2. A nemzetiszocialista kormánynak nem létezett a zsidók fizikai megsemmisítésére irányuló terve;
3. Ennek az állítólagos tervnek a kivitelezéséhez nem állt rendelkezésre állami szervezet, költségvetés (lásd a leghíresebb holokauszt-kutató, R. Hilberg megállapításait);
4. Az egykori német koncentrációs táborokról szóló részletes kutatások megállapították: a koncentrációs táborokban nem voltak magas fejlettségű gyilkos fegyverek, ill. gyilkolási módszerek, főképp nem gázkamrák. Az orosz front mögötti tömeges kivégzésekről szóló jelentések is részben erősen eltúlzottak, részben az összefüggésből kiragadottak;
5. Nem állt rendelkezésre sem a megfelelő technika, sem elegendő mennyiségű tüzelőanyag az állítólagos gigantikus mennyiségű hulla eltüntetésére. A meglévő krematóriumok kapacitása csak az alultápláltság, betegségek és járványok áldozataival volt képes megbirkózni.
6. Az emberi élet kioltására alkalmas gázkamráknak sem dokumentumokban, sem fizikai-kémiai maradványokban nincs nyoma.
„Bizonyítékként” csak tanúvallomások szolgálnak, amelyek megbízhatatlansága közismert.
7. A titkosszolgálatok, ellenálló csoportok, partizánok működése német megszállás alatti területen, különösen a lágerek közelében közismert. Ezek erős aktivitása ellenére Németország háborús ellenfelei úgy viselkedtek a II. világháború alatt, mintha nem történne zsidók tömeges kivégzése. Csak Németország vereségének közeledtével, amikor már az nem tudott tiltakozni, erősödtek fel a vádak a tömeges népirtásról.
8. A világban élő zsidók számának pontos statisztikai vizsgálata azt mutatja, hogy ennek a népcsoportnak veszteségei a II. világháború alatt messze nem érték el a hat milliót. Az áldozatok tényleges száma jóval félmillió alatt van. (Idézetek a revizionizmusról: G. Rudolf: Holokauszt-revizionizmus.)

Harmadszor: gyakran szemére vetik egyházunknak, hogy állást foglal, és személyeket ítél el tudományos nézeteik miatt. Gondoljanak csak a régóta ismert, évszázadok óta fölhozott szemrehányásokra (hogy jogosan vagy jogtalanul, azzal most ne foglalkozzunk), melyek a következő tipikus mondatokban foglalhatók össze:

„Ez az agyrém a katolikusokban, akik úgy gondolják, hogy természettudományos ismereteket vallásos igazságként kell tekinteni. Ez még sohasem működött (még akkor sem, amikor megégették Giordano Brunót), és a jövőben sem fog működni.”
„És akkor ne feledkezzünk meg Giordano Brunoról, akit az inkvizíció 1600 februárjában máglyahalálra ítélt. És 400 évvel később, tehát 2000-ben a Pápai Kultúra Tanács és egy teológiai bizottság igazságtalannak nyilvánította Giordano Bruno kivégzését.“

Őszentsége, Eminenciás Urak!

Gondoljanak rá, mennyi baj származott abból, hogy egyházi méltóságok jogot formáltak arra, hogy tudományos kérdésekben állást foglaljanak, és saját álláspontjukat ezekről a kérdésekről az egyház kötelező álláspontjaként állították be. Természetesen foglalkozhat, és kell is hogy foglalkozzon egy pap tudományos kérdésekkel, főleg, ha adottsága van hozzá. És különösen fontos, hogy történelmi kérdésekkel is foglalkozzunk. Tehát ha valakinek más a véleménye, mint Williamson püspöknek, akkor szembesítse nézeteit Williamson püspökével, hogy így mindkét fél eljusson az igazsághoz. De az ég szerelmére, senki se mondja, hogy az ő véleménye ebben a kérdésben az egyház hivatalos álláspontja, a kötelező tanítás! Sajnos azonban Williamson püspök elítélésének esetében nem látok megalapozott ellenvéleményeket, tudományos diskurzust, hanem a rettenetes médiahatalom vádaskodásainak kritikátlan megismétlését: „-tagadó…, antiszemita…“

Kérem Önöket, ne ismételjék meg az egyházi méltóságok által korábban elkövetett végzetes hibákat.

Itt szeretném felidézni a Szentírás szavait: „A prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. (1. Tesz. 5, 20-21)

Tudomásom szerint senki sem vizsgálta vagy vizsgáltatta Önök közül Williamson püspök (és a revizionisták) állításait. Azokat ehelyett „megvetették”.

Őszentsége, Eminenciás Urak: az Írás szava mindenkire érvényes.

Ezen a helyen szeretnék azon zsidó személyiségek állásfoglalásaira emlékeztetni, akik nem hisznek a holokauszt közismert verziójában.

Gilad Atzmon izraeli művész: A holokauszt az amerikaiak és a cionisták komplett hamisítása. Ruhr Nachrichten; Bochum, 2005. november 29

Norman Finkelstein professzor: Zsidó szervezetek hamisított adatokkal és erkölcsi nyomásgyakorlással zsarolják az európai kormányokat túlzott jóvátételi fizetésekre. Die Welt, 2001. február 6.

Gitta Sereny holokauszt-kutató: Ugyan miért csináltak ezek az emberek Auschwitzból szent tehenet? Auschwitz egy szörnyű hely volt – de nem megsemmisítőtábor. The Times, London, 2001. augusztus 29.

Kaspar Rosenbaum szerkesztő (ef-Magazin): És itt van a kollektív beismerés, az intellektuális csődbejelentés. És itt van a 6 milliós szám, amit a német újságírónak még egyszer azonnal rögzíteni kell. És börtönbüntetés terhe mellett tilos benne kételkedni. Jóllehet pont ebben a számadatban kételkedett Fritjof Meyer, a Spiegel egyik vezető szerkesztője. Titokban persze vannak kételyek komoly tudósoknál is a büntetőjogilag bebetonozott ’6 milliós’ dogmát illetően – és nem csak a holokauszt-tagadóknál. "ef-Magazin”, 2006. 65. szám

Friedman bécsi főrabbi: A holokauszt egy sikeres történelmi fikció. Az utóbbi 60 évben az egész emberiség – függetlenül a vallástól, fajtól, nemzettől – szembesült egy úgynevezett holokauszt-koncepcióval, amely ürügyül szolgált sok háborúhoz, de gazdasági zsarolásokhoz is. Süddeutsche Zeitung, 2006.12.12, 7. o.

Raul Hilberg holokauszt-pápa: A "holokauszt" csak 20 %-ig van feltárva. Támogatom a revizionisták szabadságát. Még tanulhatunk is tőlük. Azt mondják: bizonyítsd be. És akkor nekünk be kell bizonyítanunk. Der Standard, 2006.6.10.

Már önmagában ezek a kijelentések kényszerítenek bennünket, hogy közelebbről foglalkozzunk a dologgal, vagy legalábbis visszafogottabban beszéljünk róla nyilvánosan.

Negyedszer: hiányolom az egyházi méltóságok közelmúltban tett nyilatkozataiból a holokauszt-vallás keresztényellenes állításainak egyértelmű, világos elítélését. A szemünk előtt születik valami, ami csak így, holokauszt-vallásnak nevezhető. Ezen a helyen nem szeretném ezt az istenkáromló kultuszt jellemezni. Az interneten egy perc keresés után részletesen tájékozódhatunk róla. Csak emlékeztetni szeretnék néhány kijelentésre, amelyeket nem hagyhat egyházunk válasz nélkül. Krisztus nem azért jött a világba, hogy az ilyen istenkáromlásokról hallgassunk, vagy jó képet vágjunk hozzá.

Claude Lanzmann Soa-filmgyártó: Ha Auschwitz más, mint a történelem rémülete, ha ki tudja magát vonni a ’gonosz banalitásából’ akkor a kereszténység alapjaiban rázkódik meg… Ha Auschwitz igaz, akkor van egy emberi szenvedés, amely nem állítható egy lépcsőfokra Krisztus szenvedésével… Akkor ugyanis Krisztus hamis, és nem tőle ered az üdvösség. Szenvedés fanatizmusa! Ha Auschwitz messze szélsőségesebb, mint az apokalipszis, jóval ijesztőbb, mint amit János az abban elmond (mert az apokalipszis leírható, sőt, egy nagy, Hollywood-szerű csinnadrattára emlékeztet, evvel szemben Auschwitz kimondhatatlan és ábrázolhatatlan), akkor a Jelenések Könyve és az Evangélium hamisak. Auschwitz egyenlő Krisztus megcáfolásával. 'Les Temps modernes', Paris, 1993. december

Primo Levi író, Auschwitz-túlélő: Ha Auschwitz valós, akkor Isten nem létezhet. Ferdinand Camon: Beszélgetés Primo Levivel, Literatura 1996. 6. szám

Jan Assmann egyiptológus: El tudom képzelni, hogy a holokauszt a harmadik évezred központi passiója lesz, fölváltva Krisztus halálát, ami végül is 2000 évig tartotta magát. Egyenesen reménykedem ebben. FOCUS, 2001. 16. szám

Emil Fackenheim zsidó filozófus: Ugyan hogy lehetne összemérni a kereszt szenvedéseit az anya szenvedéseivel, akinek gyerekét harsogó nevetés közben vagy a Wiener valcer ütemeire gyilkolták meg? Idézve a Znak 1996. 4. számában

Elie Wiesel: Egy megértő keresztény tudja, hogy Auschwitzban nem a zsidó nép halt meg, hanem a kereszténység. Weltwoche, 1995. január 26.

Ugyancsak nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a Sötétség erői minden eszközt megragadnak, hogy Krisztus Titokzatos Testét, a Szent Katolikus Egyházat lerombolják. Nem szabadna azok önkéntes segítőivé válnunk, akik az Írás szavait igyekeznek megvalósítani:
„Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. (Ján. 8.43, 44)
Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája. (Jel. 2,9)
Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek. (Jel 3,9)

Ötödször: szeretném kérni Őszentségét és Eminenciás Urakat, engedjék meg, hogy utaljak néhány tényre, amelyek amellett szólnak, hogy a holokauszt, ahogyan azt a média és az evilági hatalmak elénk tárják, hogy higgyünk benne, úgy semmiképp sem történhetett meg. Amint említettem, foglalkozásomnak van némi köze a kémiához, mérnök vagyok, ezért egyes összefüggések hamarabb átláthatók számomra, mint a nyilvánosság számára. Megpróbálok azonban olyan egyszerűen fogalmazni, amennyire csak lehet, illetve természetesen állok rendelkezésükre felmerülő kérdéseknél.

1, Gázkamra bedobónyílások: Valamikor 1945 tavaszán-nyarán rémülten vették tudomásul Auschwitz orosz megszállói, hogy Höß lágerparancsnok angol-amerikai kihallgatóinak nemcsak tusolófejeken keresztül történő gázbevezetésről beszél, hanem bedobónyílásokról is, és ők semmi ilyesmit nem találnak. Gyorsan véstek a tetőbe néhány lyukat. Ugyanez történt az amerikai illetékesekkel is; nem találtak bedobónyílásokat a krematórium épületének tetején légi felvételeiken. Gyorsan retusáltak néhány pontot fényképeikre. Ostoba apróság, de az amerikaiak és az oroszok nem koordinálták egymással a nyílások helyét (éppen feszült volt a viszony közöttük). Így a légi felvételeken nem láthatók bedobónyílások ott, ahova azok be vannak vésve, és ott, ahol a légi felvételek tanúsága szerint lenniük kellene, nem találhatók. Következtetés: 1945 előtt sem ezen, sem azon a helyen nem voltak bedobónyílások.
Az embernek önkéntelenül is Zsuzsanna és a vének története jut eszébe Dániel próféta könyvéből. A két imposztor megegyezett ugyan a hazugságban, hogy fa alatt kapták rajta Zsuzsannát egy ifjúval. A Szentlélekkel eltöltött fiatal Dániel azonban elkülönítve hallgatja ki őket, és az egyik azt hazudja, hogy a mézgafa alatt, a másik, hogy a tölgyfa alatt. Auschwitzi történetünkben a két imposztor az USA és a Szovjetunió, Zsuzsanna nem más, mint az ártatlan igazság, hogy nem volt népirtás, nem voltak gázkamrák, Dániel pedig azoknak a bátor férfiaknak, a revizionistáknak, majd nyomukban Williamson püspöknek az előképe, akik életüket kockáztatva is ki merik mondani az igazságot ebben a kérdésben.
(A tusolófejeken át történő gázbevezetés [Höß-vallomás] kezdettől fogva ostobaságnak bizonyult.)

2, Vas(III)-hexacianoferrát(II) [A HCN (hidrogéncianid) reakcióterméke] a ruhafertőtlenítő kamrákban 800-1000 ppm nagyságrendben mutatható ki, a „gázkamrákban“ pedig 1-2 ppm nagyságrendben, épp úgy, mint a lakóbarakkokban. Következtetés: a krematóriumok ravatalozó helyiségeiben, illetve tusolóiban nem voltak elgázosítások. Ez még Fritjof Meyer Spiegel-szerkesztőnek is derengeni kezdett, aki emiatt az elgázosításokat ma már nem található parasztházakba helyezte át.

3, Ha kinyitottak egy Ciklon-B dobozt, akkor a HCN-gáz még órák múlva is szivárgott a dobozból. Ez azért volt így szerkesztve, hogy a gáz ruhafertőtlenítés során a fejtetű lényegesen nagyobb ellenálló-képességű petéit is elpusztítsa. Tehát minden tanú, aki a gázkamráknak 15-30 percen belüli kinyitásáról beszélt, hazudott. Mivel mindenki erről az intervallumról beszélt, mindenki hazudott. Csak egészen mellékesen: ha a náciknak valóban szándékukban állt volna a zsidókat elpusztítani, ennél sokkal hatékonyabb eszközök álltak volna rendelkezésükre.

4, A krematóriumok üzemeltetéséhez szükséges szénszállítások [kb. 20 kg koksz hullánként Auschwitzban] a halottas könyvek adatainak felelnek meg, pl. 1942 január-1943 november kb. 50.000 halott = 1032 t koksz (a súlyos tífuszjárványok időszaka), nem pedig az erre az időszakra állított holokauszt-számadatoknak.

5, A Nyiszli Miklós szemtanú (Auschwitz) által állított óriási földalatti gázkamrákat (napi 25.000 halott, azaz 15-20 millió 3 év alatt) a mai napig nem találták meg. Nyiszli további valótlanságokat is állít: óriási lángok a kéményből, kristályok bedobása a gázkamrákba, melyek 3 perc alatt mindenkit megöltek. És mindezt egy orvos mondja, aki ott volt.

6, A III. Birodalom összeomlásakor kb. 400 t dokumentum jutott a győztesek kezébe. Ebből egy papírfecni sem volt, amely a holokausztot támasztaná alá, ezzel szemben számos dokumentum, amely annak ellentmond. Csak mellékesen megjegyezve: a holokauszt-hívők úgy próbálják magukat menteni, hogy az SS (pl. Auschwitzban) a terhelő dokumentumokat kiválogatta, és elégette. Hogy egy átválogatás sohasem lehet olyan gyors és biztos procedúra, mint az összes dokumentum elégetése, bizonyára mindenki számára felfogható.

7, A ma közismert holokauszt-ábrázolás a Höß-vallomások egyik verzióján alapul. Ezt kínzással érték el vallatói, ahogy azt Butler, brit vallatóinak egyike visszaemlékezéseiben leírja. (A másik verziót – gázbevezetés a tusolófejeken – csöndben elejtették.)

8, Még a büntetőperek bírái is kételkednek a holokausztban. Lásd Meinertzhagen bíró csődbejelentését a Zündel-perben: „…hogy az teljesen mellékes, hogy megtörtént-e a holokauszt vagy sem. Tagadása tilos Németországban. És csak ez számít a bíróságon.“

Íme, itt van a bizonyítékunk, hogy nem kell hinni a holokausztban – illetve ha foglalkozik vele az ember nem is tud benne hinni – elegendő, hogy úgy tegyünk, mintha hinnénk benne.

9, Elie Wiesel és Primo Levi, mindketten Auschwitz-túlélők, egymástól függetlenül megerősítik, hogy az SS Auschwitz feladásakor a betegeknek és rokkantaknak felajánlotta, hogy dönthetnek: bevárják az oroszokat vagy az SS-sel együtt elvonulnak Nyugat felé. Úgy Elie Wiesel és apja, mint további 20 ezer fogoly a németekkel együtt történő elvonulást választotta, sem minthogy bevárja az oroszokat. Nyilván nem azért, hogy bepótolják Buchenwaldban azt, ami elmaradt Auschwitzban: az elgázosítást. Auschwitzban ezer ember maradt (egy részük csak azért, mert túl gyönge volt az elvonulásra). A világ első húszezer holokauszt-tagadójáról olvashatunk ebben a történetben!

Szeretnék még arra emlékeztetni, hogy a revizionisták (ahogy az evilági hatalmasságok mondani szokták, a tagadók) sohasem tagadták vagy bagatellizálták vagy helyeselték a nemzetiszocialisták által ténylegesen elkövetett cselekedeteket. Azt hiszem, itt egy nagyon jó példa P. Johannes Lenz: „Christus in Dachau = Krisztus Dachauban“ c. könyve. A könyv, ahogy azt Önök közül a legtöbben tudják, kíméletlen leszámolás a nemzetiszocialista rendszerrel páter Lenznek a dachaui lágerben szerzett tapasztalatai alapján. Soha nem állította a világ egyetlen revizionistája sem, hogy a könyvben valótlan állítások szerepelnek. És természetesen egyikük sem hagyta jóvá vagy helyeselte az ott történteket. Úgy gondolom, sem Őszentsége, sem Eminenciás Urak, sem a kereszténység ellenségei nem vádolják páter Lenzet tagadással, elbagatellizálással, helyesléssel csak azért, mert – az igazságnak megfelelően – nem tudósított dachaui gázkamrákról.

Ezen a helyen szeretnék néhány gondolatot a kérdésnek szentelni, mi lehet a holokauszt-apologéták célja. Ehhez egy tisztességes zsidónak, Norman Finkelsteinnek megállapításait idézem:

„Valójában a holokauszt egy nélkülözhetetlen ideológiai fegyver. Ennek köntöse mögé bújva csempészte be magát a "feláldozott nemzet" szerepébe a világ egyik legerősebb katonai hatalma, amelynek az emberi jogokat tekintve, statisztikája szörnyűséges képet nyújt. Ugyancsak e fegyver segítségével jutott az Egyesült Államok legsikeresebb etnikai csoportja külön "áldozati státuszához". Ebből a látszólagos "áldozati létből" nem csekély osztalék származtatható le. Ezek egyik legfontosabbja a mindennemű kritika elleni immunitás, teljesen függetlenül attól, hogy az jogosult vagy sem.“
Másik motívumként pénz zsarolását jelöli meg az európai államoktól (a holokauszt-ipar).

Végül szeretnék rávilágítani arra, mi okozza ezt a jelenlegi médiafölhajtást, amely egyáltalán nem áll arányban avval, mi történt az egyházon belül:

a, A holokauszt-ipar haszonélvezői aggódnak ingyen javadalmaik miatt.

b, A világ hatalmasságai és a média irányítói számára bizonyára kellemesebb, hogyha a figyelem elterelődik az olyan fontos dolgokról, mint államadósság, pénzügyi válság, szervezett bankrablás bankárok által, erkölcsi válság a társadalomban, demográfiai helyzet, stb.

Elbúcsúzni ugyancsak kedvenc klasszikusomtól, Orwelltől vett idézettel szeretnék:
„Elvtársak! Ne törődjetek a tejjel! Egyelőre az aratás a fontosabb. (Orwell, Állatfarm; így válaszoltak a kutyák, amikor az állatok észrevették, hogy a kutyák ellopták a tejet.)”

Utószó

Williamson püspök részére: Maradjon állhatatos! Mely szavairól gondolja, hogy nem voltak okosak?

Krisztusban