Az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök tapasztalataink szerint távvezérlés alapján, sok esetben kaptak "távirányítású" parancsot, azon egyszerű oknál fogva, hogy míg a végrehajtó állományból több ezer rendőr volt a közterületen, addig magas beosztású rendőri vezető egy sem akadt, aki a helyszínen - a közterületen jelen levő állampolgárok mozgását illetve szándékait figyelembe véve - irányította volna a szükséges rendőri műveleteket.

Az elmúlt évek történései tükrében ez ugyan nem meglepő, hiszen ma már csaknem megszokott, hogy a rendőri vezetők előre felveszik a jutalmakat, majd amikor az utcán a rend fenntartására vagy felelősségteljes parancs kiadására lenne szükség, hirtelen nem lelhető egy parancsnok sem. Ez a rendőri vezetők részéről tapasztalható mentalitás, a munka és a felelősség elhárítása, az utca ünnepelni szándékozó állampolgárával való találkozás helyett az elbúvás, valamint a jogsértő parancsok kiadása a végrehajtó állomány részére, és ezáltal az utca emberének az utca rendőrével való szembeállítása ma már nem írható csupán a hozzá nem értés, vagy az amatőrizmus számlájára.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elfogadhatatlannak tartja a rendőri felső vezetés "eltűnését" a közterületről, ugyanis egy rendezvény biztosítása során másodpercek alatt kell fontos döntéseket hozni, ami távol a helyszíntől, egy kényelmes fotelben ülve, a rádióforgalmazást követő "értékelés" eredményeként nem lehetséges.

Az 1848-as szabadságharc előestéjének számító március 15-i események során a magyar nemzet - többek között - a szabad sajtó, és a szólásszabadság jegyében fogalmazta meg követeléseit. Az emberek 2009-ben Európában példa nélküli módon - de talán az egész világon is csak a nyilvánvalóan diktatórikus berendezkedésű államokhoz hasonlóan - hármas vaskordonok mögött, több száz méterre a pozícióban lévő állami és önkormányzati vezetőktől eltávolítva voltak kénytelenek ünnepelni a szólásszabadság törvényi kereteinek béklyójában. A rendőri vezetés ilyen mértékű politikai szerepvállalása szakmai indokokkal nem igazolható, nem elfogadható.

A Magyar Köztársaság Rendőrségének vezetése ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy az Alkotmányban és a Rendőrségről szóló törvényben foglaltaktól eltérően képtelen pártsemleges és politikailag is semleges módon fenntartani a közrendet. Ismét bebizonyosodott, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége elsősorban nem az adófizető állampolgárok közrendjének biztosítását, hanem a Magyar Köztársaságot gazdasági és morális végveszélybe sodró, regnáló politikai vezetők uralmának fenntartását tartja elsődleges, legfontosabb céljának, még akkor is, ha ezt csak az állampolgárok karanténba zárása árán érheti el.

Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a mai magyar Rendőrség "szakmai" vezetése erre a feladatra alkalmatlan, ugyanis az alkalmasságot nem a zubbonyra kitűzött kitüntetések súlya és száma, sem a különböző tudományos fokozatok, vagy tanácsosi címek, de nem is az előre kiosztott milliós jutalmak igazolják.

Hűen tükrözi a mai magyar közhangulatot az a jelenség, hogy a közélet vezető személyiségei kizárólag az ünneplő és elégedetlenkedő tömegtől elszeparálva, túlzás nélkül az ország teljes hadra fogható rendőri állományának Budapestre történő felrendelésével mernek csak közterületen beszédet tartani, demokráciáról szónokolni.

A rendőr-szakmai veszélye ennek nyilvánvaló. Az alulfizetett, napi megélhetési gondokkal küzdő rendőröknek az elégedetlen tömeg és a választott vezetők közé állítása 2009. március 15-én indokolatlanul tette ki a rendőröket az ünnepelni kívánó tömegek elégedetlenségének. A rendőrség végrehajtói állományának az utca emberét vegzáló, lépten-nyomon igazoltatást elváró kényszere egyértelműen a közrend biztosításáért felelős rendőri vezetők súlyos szakmai hibája.

Az utca rendőrének és az ünnepelni, vagy éppen kritizálni szándékozó tömegeknek a szembeállítása súlyos szakmai tévedés, amelynek mögöttes indítéka, mozgatórugója a politikai felelősségre vonás alóli menekülési szándék volt egy nemzeti ünnep alkalmával.

Milyen példamutató szakmaiság az, ahol a rendőri vezetők a föld alá bújnak, majd onnan osztogatják az utasításaikat, miközben a demokratikus jogaival élni kívánó több ezer adófizető állampolgár beosztottjaikat joggal kritizálja?

Milyen demokrácia és milyen szakmaiság az, ahol a föld alatt megbúvó rendőri vezető az ország harmadik legerősebb, az állampolgárok által egyre nyilvánvalóbb módon támogatott pártjának prominens vezetőjével szembeni kényszerintézkedésre ad ki utasítást?

Milyen szakmaiság az, ahol a békésen hazafelé tartó tömegben egy politikai párt EU- listáját vezető személyét és környezetét gázspray-vel lefújathatják, földre tepertethetik? Ez lenne a Bizalom, Biztonság és a Becsület megnyilvánulása?

Milyen szakmaiság az, ahol a közrendet külföldi tulajdonú civil őrző-védő Kft. jogosult fenntartani és a magyar adófizető állampolgároktól, kisgyermekes anyukáktól kobozzák el mindenféle ürüggyel az enni- és innivalójukat, valamint a felnövekvő ifjú nemzedék tagjainak cumisüvegét, mondván, hogy azzal "dobálni is lehet"?

Milyen szakmaiság az, ahol a Rendőrség szakmai vezetése nem emelte fel a hangját az ellen, hogy a verbális önkifejezés, vélemény-nyilvánítás 161 évvel a szólás- és sajtószabadság követelésének megfogalmazását követően ismét tiltott tevékenység lett Magyarországon?

Milyen szakmaiság az, ahol a Rendőrség a jogszabályok megalkotása során szó nélkül tűrte, hogy valakit pusztán azért, mert alkotmányos jogával kíván élni, bebörtönözhessenek, vele szemben a rendőrök akár erőszakot alkalmazhassanak, életét, egzisztenciáját tönkretehessék?

Milyen szakmaiság az, ahol dr. Paczolay Péternek az Alkotmánybíróság elnökének a március 15. előtti napokban egyértelműen kinyilvánított állásfoglalásával szemben - mely szerint még a "gyűlöletbeszédet" sem lehet büntetőjogilag szankcionálni, nem hogy a kormánnyal és egyes politikusokkal szembeni nemtetszésnek hangot adó vélemény kinyilvánítását - a rendőrség az alkotmányosság "jogforrásaként" megszólaló elnök úr véleményét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta?

Hová tovább Rendőrség?

Miért gondolja azt a rendőrség jelenlegi vezetése, hogy mindazoknak a szakmaiatlan és jogsértő döntéseknek - amelyben a testület társadalmi megítélése a jelen állapotát mutatja - a közeljövőben nem lesz semmilyen következménye?

Az utóbbi két évben fokozódó szakmaiatlan, a rendőri eskü szellemétől idegen, nemzetellenes rendőri vezetők által tanúsított magatartások minden eddig tapasztaltnál mélyebb morális szakmai válságba taszította a rendőri állományt és annak társadalmi megbecsülését.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a végrehajtó és középvezetői rendőri állomány védelme érdekében, továbbá a Rendőrség alapfeladata teljesítésének veszélyeztetettségét látva, tapasztalva a rendőri állomány politikai célok megvalósítására irányuló bevetését, a leghatározottabban tiltakozik a 2009. március 15-én tapasztalt indokolatlan erődemonstráció, a végrehajtói állomány ilyen jellegű felhasználása ellen.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete két év elteltével ismét a tisztességes adófizető magyar emberek előtt szégyenkezik mások helyett azért a szakmaiatlan rendőri vezetői ténykedés miatt, amely a demokrácia rossz értelmezéseként az utca emberét vaskorlátok erdejével választja el a megemlékezés helyszíneitől, csupán azért, mert a Magyar Köztársaság politikai irányítóinak személyes érdeke ezt kívánja meg.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elhatárolódik a magyar rendőrség jelenlegi vezetésének szakmaiatlan ténykedésétől és a jövőben minden törvényes eszközt fel fog használni azért, hogy hasonló színvonalú rendőri szerepvállalás ne következhessen be egy nemzeti, vagy állami ünnepség biztosítása során sem.

Nyilvánvaló hogy a Magyar Köztársaság Rendőrségének szűk vezetői rétege megengedhetetlen módon, politikailag elkötelezett a jelenlegi állami és Fővárosi vezetés mellett. Ezért a rendőri vezetők ma már az ünnepek napját megelőző időben, szégyenérzet nélkül a világ legtermészetesebb módjaként - biztos ami biztos alapon - előre jutalmakat vesznek fel az adófizetők által biztosított költségvetési forrásokból, majd ezt követően azokat vegzáltatják, akik egzisztenciális életnívójuk fenntartásának alapját megteremtik.

A rendőri vezetők - a föld alá bújva, természetesen arc és hang nélkül - a törvényben biztosított hatáskörök gyakorlása helyett, az adófizető magyar állampolgárok Alkotmányban biztosított jogait korlátozó - meggyőződésünk szerint Alkotmányellenes - jogszabályi rendelkezések betartását tartja legfontosabb szakmai feladatának akkor, amikor az utcán kellene helytállniuk, és eközben elfeledkeznek arról 2009. március 15-én, hogy mit is kíván a Magyar Nemzet.

Szekszárd/Budapest, 2009. március 16.

        Szima Judit főtitkár